Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-24 / 4. szám

Vegre talaltam munkat! Igaz, nem igy kepzeltem el, de a semminei ez is jobb. Ket csaladndl dolgozom, mindket heiyen fogyatekos gyere­­kekre vigyazok. Nenad tizenket eves, agyv6rz6ssel szuletett. Ulni sem tud. Etetni, itatni, pelenkazni kell. Az anya jugoszlav, van m6g ket felnott gyereke es husz evvel fi­­atalabb bosnyak ferje. A masik csalad osztrak. Ket gyer­­mekuk koziil a hateves Sascha fo­gyatekos. Nem besz6l, enni vala­­melyest tud egyedbl, kozlekedni csak terden csuszva, de 6 sem szo­­batiszta. Ram var a mosas, takaritas. Ne­­nadot reggel h6tkor levinni a busz­­hoz - iskolaba jar a tobbi fogyate­­kossal. A lakotelep ugy 6piilt, hogy a testi fogyatekosok konnyen tud­­janak kozlekedni. D6lutdn Nenadert megyek az iskolbba. Arra sem k6pesek, hogy a hetve­­gen megfurdsszek szegeny gyere­­ket. Megvarnak engem, amikor va­­sarnap este tel tizenegykor meger­­kezem. A verekedes amiatt tort ki, hogy Dikica egy hetre elutazik a szuleihez Jugoszlaviaba es a ferje­­nek nem akar hagyni penzt. A ferj engem is megfenyegetett, hogy fel­­jelent, mert feketen dolgozom. Na­gyon eikeseredtem, fogtam a hoi­­mimat es atmentem Sonjadkhoz. Nekik van egy kis vendegszobajuk. Sonja is el van keseredve. Rosszul 6lnek. A ferje nem dolgo­­zik (Minek? a beteg gyerekre tizen­ket ezer schillinget kapnak), s ebbol vigan megelnek. Van egy la­­cikonyha-fele bodejuk, a ferj ott van egesz nap, valami novel. Egy baby sitter naplojabjl Hetente ket d6lutan Saschaval vagyok. A szulbktol minduntalan azt hallom, hogy ez nem sok mun­­ka... Nenaddai kell aludnom egy szo­­baban. A hetvegen hazamehetek. Nyaron harom het szabadsagot ke­­rek. Nines munkav6llal&si engedely, se biztositas, se villamosberlet. * * * Egesz jol belejottem a tornaszta­­tasba. Nekem is meg kellett tanul­­nom a Vojto-modszert, ezt alkal­­mazzak mindket gyereknel. (Nem sok sikerrel.) Sonjaeknal - Sascha sziilein6l - elkepeszto a rendetlenseg. Heti ket alkalommal alig birok rendet tenni. Nem tudom, mihez fogjak hama­­rabb, de kozben a gyerekekre kell fi­­gyelnem. Foieg Sachara. Ha rajon a nevetogorcs, dobalozik. A multkor a fejemhez vagta a gorkorcsolyat. Tegnap ejjel kijott a renddrseg. Dikicat, Nenad mamajdt megverte a ferje. Egyebkent egyik sem kulonb a masiknal. Dolgozni nem jdrnak. £lik a vilagukat - hiszen Nenad hu­­szezer schillinget kap az 6llamt6l. Dikica par napja hazajott, teljesen megbolondult. Rajtam akar bosszut allni, nem tetszik neki, hogy Sonja­­eknal lakom, s nala csak azt a mun­kat v6gzem, amiben megegyez­­tunk. Osszevesztunk - es nem dol­gozom nala tobbet. Takaritast keresek, hogy a kere­­setkiesest potoljam. Nagyon nehez. Ahol rendes munkaerot keresnek, munkavallalasi engedelyt kernek. Ahol nem kerik, nem takaritani kell. Nem kell hozza nagy fantazia, hogy az ember kitalalja, mi lenne a mun­­kaja. Alig van penzem. Hetek ota csak fillereket keresek. Raadasul Sonjaeknal Is robban a bomba. Kl­­deriil, hogy a ferjnek harom 6ve szeretoje van, sot gyereke is. * * * Sonja depresszios, nem besz6l sem hozz6m, sem a gyerekekhez, elhanyagolja a haztartast, a gyere­­keinek se foz. En szivesen foznek - magam is 6hes vagyok de nines mit! Amikor ezt felajanlom, kozli ve­­lem, hogy a gyerekek esznek az ovodaban, 6 meg a munkahelyen, a ferje egyen ott, ahol akar, 6n meg talalok valamit a hutbszekr6nyben. A gyerekek nyugbsek, nem akar­­nak aludni, a kisebbik meg este ti­zenegykor is a Batmant nezi - vide- 6n. Egy ido ut6n megtiltom a keso esti videozast, megprobalom agyba dugni. Nehezen szokja meg, jo ora­­ba telik, amig orditva elalszik. Halalosan faradt vagyok. Reggel fel hetkor kelek, kikeszitem a gye­­rekeket, iszom egy kavet, 6s gye­­runk, rendet rakni a lakasban. A joghurtos poharak eihajigalva, cso­­kipapfr mindenutt. Ebedidore v6g­­zek, pihenek egy kicsit. Egykor a ferj hazahozza a gyerekeket, a szo szoros ertelmeben leteszi oket a kuszobre, 6s eltunlk. A gyerekek idegbajosok. Nem tbrbdik veliik senki. Ha 6n meg nem mosdatom 6s meg nem f6suiom oket, koszo­­san, kocosan mennek ovodaba. Saschat csak akkor sikdljhk tisztd­­ra, ha orvoshoz viszik. Nyomaszto helyzet, lassan en is depresszibs ieszek. Reggeitol estig dolgozom, alig eszem valamit. Reg­­gelente nem birok felkelni. * * * Sonja f6rje elment, nem tudni, hovh. Talan Velencebe, plhenni. Sonja - bosszubol - kikezd a ferje barbtjdvai. Hajnalban jar haza. Phnzt kertem tole, hogy bevbsb­­roljak, mert nines itthon semmi. Kelietlenul, de adott. Foztem ebe­­det. A gyerekek vaiosaggal faltak. Ki vannak ehezve a meieg kosztra. £n meg nem Idttam ilyen embere­­ket! Elhetn6nek szepen, ehelyett keseritik egymas 6s a gyerekeik eletet. A f6rj ugy akarja megszer­­vezni a tbbbiek eletet, hogy neki semmi feladata ne legyen. Tudtom­­ra adja, hogy igen szeg6ny lehetek, ha meg autom sines (nekik h&rom is van, igaz, nem ujak, de gurul­­nak), meg CD-lemezj&tszbm, 6s kii­­lonben is, aki ilyen alantas munkdt vegez ilyen keves penzert, az csak nyomorult lehet. Ezt megkaptam! * * * Az esem6nyek feigyorsultak. A f6rj ismet eltunt, Sonja 6jf6lkor jhrt haza. Kimerultem. Ezt btszbr ennyi penzert sem birom. Ezt Sonjanak is megmondom. Sir. De 6n osszepa­­kolok 6s t&vozom - nehany szazas­­sal a zsebemben. Hazafele azon gondolkodom, hogy is keruihet az ember ilyen k6ptelen helyzetbe. Dolgoztam, gurcoltem, de alig kerestem vala­mit. Nem kergettem illuziokat. Tud­­tam, hogy nem udiilni megyek, de hogy ez lesz a v6ge?! Kovacs Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents