Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-24 / 4. szám

Terey Janos verse A vedono es vedence 1 Varso esoje, Varso vedonbje a bantalmak draiban. A szaraz foldet - toveben nyaralva eltek - nem lelki sehol. Larmas lombok, a birtokuk: korhadni latnak mindent a duhos esoben. Nekirugaszkodas; a menekules utja nyitva. A harom lehetseges Varso kozul ketto mar biztosan nem letezik - a zold varos, ahova indultak, elazott. A sarga sines, helytartdi orvul eltdroltek. Fuggelyes hazait es rezsutos tetoit. A rivalgo terek most maskent rivalgo terek. Kopok erkeztek minden egtaj felol. 2 A vorbs Varsot kaptak ajandekba mara. Bar tudna a vedono, vedence kicsoda. Talan orult, talan tisztesseges zendulo, csak akarnok fegyveres a rossznyelvek szerint. Az ora atkos, szemuk kaprazatos. Adakoznak a vamnal, kerulik a viszalyt. Az oslakosokat esupan tegezniuk erdemes, halbzatuk gyongul, mallik es lazul. Etvagyukhoz, unnepukhoz, ujevukhoz ennek a parnak nines koze, ezert szebb almokat kivannak nekik. Hazialdasok es raolvasasok amazokon nem segftenek. „Szerzodesem idekot. Szemermem sem erdem. Fiam, sosem ereztem jol magam a kaba napsutesben. Olykor voltam engedetlen es puhany. Szomj esoben egy masik esozes utan.” 3 Nekirugaszkodas. A menekules utja is elazott. A vedono s vedence emeletmagassagban allnak. A fdlvonohidak mbgott, Varso vorbslik. Nem fblotte, nem benne: a helyen futottak. Szkukalek Lajos rajza Terey Janos A valosagos Varso „Varso neve veszelyes varazsige. Aki kimondja, belep abba a varosba, ahol en vagyok az egyetlen haziur. A valosagos Varso regenyes bedekker, katalogusa mindazon helyeknek, ahol megfordultam legenykoromban. Konyvem ugyanakkor csonka bedekker, a helyszinek szabatos ismertetese elkallodott a keziratbol; esu­pan az apro betus kommentarokbol megmaradt bekezdeseket allftottam sor­­ba. A badogszin egu legenykor videkein ismerkedtem meg halando hoseimmel, akiknek eletrajza szorosan osszefonodik Varso torekeny epuleteinek tortenelme­­vel. Ne gondolja senki, hogy sajat sze­­mevel latta az en Varsomat. Ne legyen senki abban a hitben, hogy szabadulhat Varsobol, ha mar atjutott egyszer - meg­­hivomat lobogtatva es vacogva - a va­­roskapun.” Ezt a „hazirendet” ajanlja figyelmunk­­be legujabb verseskotetevel kapcsolat­­ban a fiatal, huszas eveit taposo Terey Janos. Kolteszeteben az elmeny­­szeruseg es komplikaltsag kettossege meneten a szemelyiseg egy kulonos vi­­lag-szeruseg egyideju kiepuleset kovet­­hetjuk nyomon, ami mar masodik kote­­teben (A termeszetes arrogancia; JAK - Pesti Szalon, 1993) es ujabb versei­­ben jelentes-egessze erosodik. „Szo­­es nyelvhasznalat eltavolodik a koz­­nyelvtol, de mdr nem tamaszkodik a metaforikussagra sem. Ehelyett szikar es koncentrdlt jelkapcsolatok, finoman megvalasztott, kontui;os, eles szavak uraljak koltemenyei terepet. Terey muveinek szokatlan szokincse, szokap­­csolatai, mondatfuzese szokatlan - mondhatjuk, bizarr, vagy latszolag ku­­sza - jelentesosszefuggest sejtetnek. Tereynel az alanyi kolteszet kiszelesi­­teset a Ifrai hagyomanynak megfelelo, am sajatlagos stilizacio segfti. A Krai en latvanyos ellen-vilagot teremtett mag kore, ami persze nem mindig fejt­­heto fel tokeletesen. Az esetenkenti za­­varok ellenere megis kiepul Terey kol­­teszeteben a klasszikus alanyi lira op­­pozicioja (az en-vilag viszony), noha mindvegig erezzuk e vilag „szukftett” alanyisagat, egy-szemelyuseget, akart szikarsagat, mestersegesen elezett konturjait, szigoru formakba kenyszeri­­tett fiatalos hevet, arroganciajat, ontu­­datat, szetforgacsolodni akaro egy­­nemuseget - kivetelesen erett es erve­­nyes formaban”- frja rola egyik meltato­­ja, Bazsanyi Sandor. Amikor meghfvonkat lobogtatva be­­lepiink a varoskapun, romlas, dobbenet es magany koszon rank. Gyogyszalo­­nok foltepett szarnyasajtaja mbgott va­­sott es makrancos tancosok figyelnek. „Tbltekezni dogrovasig, / folfalni a del­­utant, / akar egy lottyedt narancsot. /Forgoajton atzuhanva / szembesulni a homallyal/s kobor ebkent jarni benne.” - morogja a kblto, s onfeledten mind a negy sarok fele fuj fustot. Arnott szor­­nyeteg csaladok arusftjak boltjuk me­­lyen a trefas hfrlapot, majd egyesulnek a szbrnyu Szervezettel; oly erosek igy. „De varom fondoran az alkalmas idot, mikor meginog valamelyikuk” - vilagosit fel a kblto, aki eldbntotte: csakis orvos lehet, egy napon cinkosuk es vegzetuk. S a rakoncatlan estek boltives csarnoka lassan szethasad szilankjaira. A vedono es vedence emeletmagassagban all­nak. Orvosert rohannanak, de csak a kblto van keznel. Aki gondoskodik rola, hogy ne szabadulhassunk az „o Varso­­jatol”. A verseskotetet a Seneca Kiado jelen­­tette meg 1995-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents