Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-17 / 3. szám

Szemermes szegenyseg Kiadja az Integrita, Presinszky Lajos Vinohradska 7 Samorin Foszerkeszto Szoke Jozsef Grafikai szerkeszto Racsko Zoltan Nyomdai eldkeszites Vox Nova Rt. Nyomja a Komaromi Nyomda Kft. Terjeszti a Postai Hirlapszolgalat, a Mediaprint-Kapa es a maganteijesztbk Elofizethetd a szerkesztosegben, barmely postahivatalban es kezbesitonel Ara 12.- Sk Elofizetesi dij: egy evre 624 Sk fel evre 312 Sk, negyedevre 156 Sk Regisztracios szam: 1351/95 A lap a Pro Slovakia Kulturalis Alap es a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval kesziilt A szerkesztoseg a beerkezett keziratok szerkesztesenek es roviditesenek jogat fenntart­­ja. Keziratokat nem orziink meg es nem kiildiink vissza. A kozolt Irasok nem feltetleniil tukrozik a lap velemenyet. Hirdetesfelvetel es a szerkesztoseg cime: Priekopmcka 15. 821 06 Bratislava telefon: 07 - 244 769, A cimlapfoto Toth Lehel felvetele A szegenyseg nem hivalkodo, kiabalo, obegato. A szegenyseg szegyenkezo, rejtozo, szemermes. A gazdagsag a hivalkodo, neonfeny­­ben uszd, rongyrazo, onmutogato. Nezem a televfziot. Karacsony van, 1995. A kepernyon meleg levest osz­­tanak a hajlektalanoknak. A kamera vegigpasztazza a zsufolt termet. Asz­­talok, szereny ruhaba bujt, szemla­­tomast megmosdatott, levest kanalazo emberek. Mohon kanalazzak a parolgo levest, melyre hajtjak fejuket a muanyag abrosszal boritott asztalra, es amikor a ki'vancsiskodo kamera vegigpasztazza a termet, arcukra iranyul, meg melyebbre kokadnak a fejek, es gdcsortos kezek takarjak el az arcokat. Egyetlen arc se mutatja magat. Elrejtoznek a nyomor nevtelen­­segebe. Mas csatornara kapcsolom a tevet. A kepernyon egy szerenyen dltozdtt asz­­szonyka hasznalt gyermekruhak kozt turkal. Ruhat valogat az odahaza varakozo gyermekeinek. Inget, meleg szvettert, pulovert, szines dzsekit. Amikor a kamera fele iranyul, szemla­­tomast zavarba jon, elfordul, es a hatat mutatja. Nem akarja, hogy barki, barhol raismerjen. Szegenysege, kiszolgaltatottsaga a vilag ele tarulkoz­­zon, es a vilag szajara vegye. Utazok a trolibuszon. Egy tizenket eves forma srac szegenyes, vekonyka, fekete dzsekije cipzarjaval bajlodik. A kabat regi, jocskan viselt, neki se hozott ujat a Jezuska, gondolom, es figyelem szakszeru mozdulatait. A cipzar, szemlatomast nem eloszor, csddot mondott. Nehany helyen fogat­­lan mar, es minduntalan szetnyilik a le-felfutkoso kapocs mogott. A srac leveszi a kapcsot, szajahoz emeli, fogaval probalja osszebb lapitani. Ekkor veszi eszre, hogy figyelem moz­dulatait. Elpirul es szegyenkezve a troli sarka fele fordul, hogy ne lathas­­sam tovabbi bajlodasat. Nem nezem. Magam is zavarba jovok, lehajtom a fejem, es eszembe jut egy regi-regi emlek, valamikor 1936-bol, az oly sokszor boldognak mondott masaryki koztarsasagbol. Akkor is karacsony volt, illetve kara­csony kozeledett. A tanito felallitotta az egesz osztalyt, megvizsgalta kopott, • Foto: Somogyi Tibor foltos, lyukas labbelinket, aztan mas­­nap a kozseg birajanak vezetesevel elindultunk a szomszed falu fele, mert csak ott volt cipobolt, ahol cipot, gumicsizmat vasarolhatott kozpenzen szamunkra. Dagasztottuk a sarat, es en mar az ut kezdeten megereztem a bajt, mert a sar befolyt mindket cipombe. A tanito ugyanis szigoruan kiadta parancsba, hogy este labat mossunk, reggel tiszta zoknit oltsunk, hogy az uj gumicsizmat, cipot fel­­probalhassuk. Kivert a veri'tek a felelemtol, ahogy a szomszed faluhoz kozeledtunk, mert mindket cipom megtelt latyakos sarral, es elore ret­­tegtem, mi lesz a cipoprobanal. Amikor az uzlet probaloszekere leul­­tem es a szetmallott cipomet levetet­­tem, mindket labamon a zokni csuromvizesen, csupa sarosan parol­­gott az uzlet melegeben. A boltos tetovan allott elottem, nem tudta mit tegyen, hogy probalas kozben az elem tett gumicsizmat ossze ne kenjem. A biro is odajott, feje bubjara lokte baranybor kucsmajat, es rakvorosen ram formedt.:- A tanito ur nem megmondta, hogy labat mossatok, tiszta zoknit oltse­­tek?... Alazatosan melyrehajtottam a fejem es szegyenemben mindket labam a probaszek ala huztam. Vegul is a boltos tiszta papfrba csomagolta a labam es ugy kenyszerftette a csizma­­ba. Ez jutott az eszembe, es szanakozva neztem a troli sarkaba bujt, cipzarral bajlodo sracot. Istenem, mily keveset ment elore a vilag dtven ev alatt! - gondoltam, es pislogva neztem a szomszedom ujsagjaba, amelyben az egyik politikai mozgalmunk dies betukkel invitalta a fovaros hajlektalanjait ingyenes szil­­veszteri levesre. A levesosztas soran neves muveszek szorakoztatjak majd az ehezoket, hajlektalanokat, hogy jokedvuen fogadjak az 1996-os esztendot. Hat kell ehhez kommentar? SZOKE JOZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents