Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-11 / 2. szám

A nema tanu vallomasa

Az elmlult nyaron egyik baratommal jartam a devenyi hegyekben, es az egyik helyen, a homokban raakadtunk az osember tuzhelyenek a nyomaira, ahol nehany csiszolatlan koszerszamot is osszeszedtiink.

Ekkor dobbentem ra, hogy tulajdonkeppen milyen keveset is tudunk Devenyrol, errol a hatarvarrol, az osi telepUlesrol, egykori lakosairol. Pedig egeszen idaig jutottak a romai XIV. legio zsoldosai, akiknek a Morva folyon tul, osztrak teriileten csupan nehany kilometerre volt Carnuntumban az egyik legfobb taboruk. Ezek a romai katonak a masodik szazad elejen a devenyi vardombon ortornyot epltettek, amit az ortorony itt maradt pecsetelt teglai bizonyltanak.

Harom oldalrol vedi a kiugro varhegyet maga a termeszet: a Duna, a vele itt egyesiild Morva folyo es a Kis-Karpatok utolso nyulvanya, a dev6nyi Kobyla. A varat valojaban csak Pozsony felol lehet akadalytalanul megkozeliteni. Vadaszati fontossaga tehat elsorenduen fontos volt az elmult evszazadokban, es ezt mar a romaiak is felismertek. Az utanuk jovo nepek sancokkal erosltettek meg az egykori ortomyot, majd sziklavarra fejlesztettek. A IX. szazad elso feleben mar szlav torzsekkel talalkozunk itt, es a fuldai annalek Dowina elnevezes alatt mint Rastic herceg varat emlftik. Kesobb a magyarok tovabbfejlesztettek az erosseget, amelynek gyakran valtoztak az urai. Igy peldaul a XV. szazad elso feleben a Garayak, masodik feleben a szentgyorgyi es bazini grofok, a XVI. es XVII. szazadban a Bathoryak, majd kesobb a

Palffy grofok uraljak. A napoleoni hadak 1809-ben csak ugy „tr6fabol” levegobe repltettek a varat, s azota romokban hever.

A szlovak nemzet 61eteben a nemzeti ebredessel egyre nagyobb jelentoseguve valt a devenyi var. Ezt peldazza Ludovit Stur 1836. aprilis 24-6n ide tett kirandulasa diaktarsaival, mely azota a szlovak nemzeti ontudat es hazafisag jelkepe lett.

A II. vilaghaboru idejen D6v6ny a nemet fasisztak megszallasa ala keriilt, majd az 1945-ds felszabadulas utan a szlav nepek baratsaganak, a szlovak es cseh nemzet testverisegenek szimboluma lett.

Ennyit a multrol. Ha a jelenrol szolunk, akkor is a multbol kell kiindulnunk, hiszen a devenyi regeszeti kutatasok ma is teljes tempoban folynak. Igaz ugyan, hogy nem most kezdodtek, es mar regebben is szep eredmenyeket ertek el. Feltartak a XIV. legio egyik epiiletet, tovabba egy szlav temetot. AII. vilaghaboru utan a regeszeti kutatasokat a Szlovak Tudomanyos Akademia Regeszeti Intezete es a pozsonyi Szlovak Nemzeti Muzeum vegezte. 1955-ben a pozsonyi Varosi Muzeum vette at a feltarasi munkalatokat, es ekkor Veronika Placha, a muzeum dolgozoja Igy nyilatkozott:- Kutatasainkat tulajdonkeppen a var maradvanyainak konzervalasa lette sziiksegesse, mivel a devenyi varat nemzeti kulturemlekke nyilvanltottak. Elotte a varfalak mindinkabb pusztultak, es az a veszely fenyegetett, hogy beavatkozas nelkiil nem maradnak meg az utokor szamara. De nemcsak a konzervalas volt a celunk, hanem a kutatas is. Es aki keres, talal. Mi is talaltunk egyet-mast. Igy a var kozepso reszeben egy XVII. szazadbeli gazdasagi epiilet maradvanyait fedeztiik fel, feltartunk tovabba reszleteket magabol a varbol, dr. Keller Igor a templom korul szlav temetkez6si helyet talalt, es nyolcvannegy slrt tart fel. Itt tipikus szlav agyagedeny-maradvanyokat talaltunk, tovabba sarkantyukat, fiilbevaldkat es egyebeket. Tobb mint hdromszaz agyagedenyt rekonstrualtunk. Hozzalattunk a varkut tisztitasahoz is, 6s otven meter melys6get 6rtiink el. Kulbnbozo nagysagu agyugolydkat 6s epltkezesi maradvanyokat taldltunk benne.