Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-11 / 2. szám

Vallomas kepekben Kassai emlekek Miklosovits Laszlo grafi­­kusmuvesz munkait, bevallom oszinten, a Nimrod vadaszlapban ismertem meg. Rajzai nemcsak a puszta vadaszati cselekmeny te­­nyet brokitik meg, hanem valami atfogobb, koltoies kepet, benyo­­mast adnak a termeszetrol. Az em­­lftett benyomasaim idejen meg nem tudtam, hogy Miklosovits MIKLOSOVITS LASZLO GRAFIKAI MARAI SANDOR GONDOLATAIHOZ Laszlo irodalmi es a kolteszet iranti vonzodasanak gyokereit Nagy Laszlonal kell keresniink. A kolto volt ugyanis az, aki az iro­dalmi alkotasok illusztralasdra ba­­toritotta, biztatta. Miklosovits Laszlo ma mar tul az otvenen, sok-sok kiallitas ta­­pasztalatainak birtokaban - kialli­­tott kiilfoldon is: Szofiaban, Le­­ningradban, Omszkban, New Yorkban - a legutobbi talalkoza­­sunk alkalmaval arrol beszelt, hogy a grafikarol kenytelen atterni a festeszetre, mert a grafikat senki sem vasarolja, mig a festmenyekre mindig vannak megrendelok. A valtoztatas elott azonban meg be­­fejezte mostani alkotasat, a Marai Sandor gondolataihoz komponalt grafikak konyvet. E konyv az elozo gyujtemenyek­kel egybevetve Valachi Anna kriti­­kus ertekelese szerint nagy valto­­zast hoz alkotomunkajaban: „Mig korabban sajat szemelyiseget tu­­datosan hatterbe szorftva, a muvek vilagara osszpontositva keszitette Hommage A Marai illusztracioit - irja a kritikus -, ezuttal leplezetlenul vail bnmaga­­rol is: Kollektiv tapasztalatkent megelt szorongasairol, remenye­­irol, melyek a Marai Fiiveskony­­veben es Naploiban olvasott gon-

Next

/
Thumbnails
Contents