Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-11 / 2. szám

A sarkanyi gyemantember Fel hekto vere csorgott ki Teglas Ferenc nyugalma­­zott pedagogusnak. Mielott barki kiildnos kegyetlen­­seggel elkovetett gyilkos­­sagra gondolna, eppen el­­lenkezoleg - eletmente'srol lesz szo. Teglas Ferenc nyolcvanegyszer adott vert es tizenhatszor plazmat. Az elsore - tizennyolc es fel eves volt - elenken em­­lekszik. Pozsonyban lakott, 1950. augusztus 22-en tortent.- Eppen vacsorat foztiink volna, juhturos sztrapacs­­kat, amikor a radio - meg arra is emlekszem, hogy Janka Guzova enekelt - megszakitotta az adast. Fel­­hivast tettek kozze, hogy: onkentes veradok, jelent­­kezzetek, embereletrol van szo. Azonnal elmentem a korhazba. Az egyediili vol­­tam. Pedig tobb liter ver kellett volna, mert a sziild nd mar komaban fekiidt. Gyorsan kivizsgaltak - sze­­rencsere a vercsoportom megfelelt - azonnal a beteg melle fektettek. Venabol ve­­naba adtam neki a vert. Meg tizenket alkalommal adtam ugyanannak az asszonynak vert, mire rend­­be jott. Azota dllando ver­add vagyok. • Talalkozott azzal az asszonnyal kesobb?- Tobbszor is. S amikor kivandoroltak, eljott hoz­­zank Sarkanyra, elbucsuzni. A lanyat is elhozta, akit ak­kor sziilt. Ennek a bacsinak „A vemek nines ara” koszonheted az eletedet, mondta. • Masoktol is kapott koszonetet?- Nem. Illetve egyszer kaptam egy kepeslapot. A holgy megke'rdezte az ugye­­letes novertol, hogy ugyan kinek a veret kapja. A nover megmondta. Az asszony ta­­nitok napjara irt. De en nem vartam koszonetet. A raszo­­ruloknak adtam. Nem tudok szabadulni egy borzaszto emlektol. 1945-ben, julius 19-en a batyamat agyon­­vagta az akna a kiirti toban. Ha idejeben kihuzzak es le­­tezik veratomlesztes, meg­­menthettek volna. Akkor ha­­taroztam el: ha felndvok es lehetosegem adodik barmi modon segiteni a raszorulo­­kon, segiteni fogok. Anyagi­­lag nem tudok, mert az anyagi lehetosegeim sila­­nyak, de a ver ujrateremto­­dik. Talan bele is pusztul­­nek, ha nem adhatnek vert. Nem is tudom, mi lesz, ha elerem a kort, amikor mar majd nem vesznek... Mond­­tak mar, hogy Feri bacsi, maga mar koros! Azt felel­­tem, dehogy vagyok koros, meg csak hatvannegy eves vagyok! • A kornyezeteben van­­nak veradok, akik a pelda­­jat kovetik?- Tavaly, februar hetedi­­ken Pozsonyban voltunk. A fiam munkatarsa megkert, hogy menjiink, mert operal­­tak a fiat es dt-hat veradora volt szukseg. Egy adag ver 1450 koronaba kerul, a ver­­addallomdsok egymas kozt cserelik vagy veszik. Hatan mentilnk, a Tibor fiamat is magammal vittem. Ne­­gyiinktdl vettek vert. A nya­­ron meg a Magyar Keresz­­tenydemokrata Mozgalom hirdetett veradonapot. A parkanyi regiot Sarkany kepviselte, harman voltunk a falubol, az Ujvar komye­­ke't pedig a kurtiek. A politi­­kusok is adtak vert, Bugar, Csaky, Bardos... • Valamikor penzt is kaptak, ugye?- Igen, de en soha egy ko­­ronat nem fogadtam el. Pe­dig rd voltam szorulva. Mert sokszor voltam olyan szegeny, hogy olyan e'hes voltam, azt se tudtam, hoi fogok aludni, mint Bozso kollega szokta mondani. Egyetlenegyszer sem adtam penzert vert, es nem is adok. Meg a harom veradast meg­­varom, ha a jd Isten megse­­git, s akkor eppen szaz lesz. Meglesz a brillians plakett. • Gyemantplakettet mar kapott. A gyemant is erte­­kes!- Ez csak jelkep. Ezert nem adnak semmit. Majd ha temetnek, ezek az emlekpla­­kettek mind ott lesznek a barsonypaman. De addig meg adok vert. Ingyen. A ve'remet nem pe'nze'rt adorn. A vemek nines ara. (kopasz) A szerzo felvetele

Next

/
Thumbnails
Contents