Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: Kísértő téveszme vagy kreatív megoldás? Katolikusok és baloldaliak összefogásának igénye az 1930-as évek elején Magyarországon és Franciaországban

108

Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017)

„burkolt és nyílt gyanúsítások” formájában támadták egymást, oly hangnemben és tartalommal, melyek „kimerítették a nyilvános sértést”.57

Mégis milyen eszményekkel indult útjára a Korunk Szava? Mérvadónak tekinthetjük a folyóirat programnyilatkozatait, s a szerkesztőségnek a kritikákra adott állásfoglalásait. Széchényi György egyértelműen kijelölte a követendő utat. Meglátása szerints8 — bár a katolicizmus az 1930-as évek válságtüneteinek kezelésére biztos elvi alappal rendelkezik - az „elhomályosult egyházi tan” számottevő hitelvesztést okoz: az „alapigazságokban való újabb elmélyülés” elkerülhetetlen. A „folyton megújuló reformkatolicizmus” lendülettel, hittel telítve szeretné a „teljes katolikumot” - különösen a fiatal nemzedék részére - közvetíteni. A középpontban lévő „intenzív szociális beállítottság” nem lesz egyenlő az egysíkúsággal - ígérte. Már e nyitánynál előbukkan a gróf kor- és világszemléletének egy újabb jellegzetessége, mely egyezik a későbbi munkatárs, Katona Jenő problémalátásával. A munkáskérdés megközelítése rendhagyó és konciliáns:

„A mi szociális beállítottságunk nem anti Marxista, sem antikommunista, mert mi még a kifejezés élével sem akarjuk megsérteni jóhiszemű katolikus és nem katolikus munkástestvéreinket. A mi szociális tevékenységünk csak pozitív beállítású, csak családmentő, csak vagyonhoz juttató, vallásos lelkülettel telítő, csak az igazság helyreállítására törekvő, egyenlő mértékkel mérő, csak pro iustitia mozgalom legyen! Nem vagyunk hajlandók áldozatról beszélni, sem »lehajlásról« említést tenni, midőn munkástestvéreinkkel foglalkozunk. Számunkra egy nagy adósság áll fenn.”5«

XI. Pius pápa új társadalmi rendről szóló ajánlásának, a hivatási szervezkedés ideájának propagálása a statikusságból kilépni akaró, az „individualisztikus kapitalizmusnak” és a kollektivizmusnak egyszerre nemet mondó orgánum egyik alaptémájává vált. Széchényi e koncepció szenvedélyes támogatója lett, de képes volt állásfoglalásának korrigálására is.57 * * 60

Az 1935. évi belső válság dacára a folyóirat történetét végigkíséri, de utódjának, a Jelenkornak (1939-1944) is vonása lesz a századelő „passzív platonikus beállítottságának” elutasítása.61 Az alapító megközelítésében nem építő sem a túl engedékeny magatartás („a félszeg, erőtlen és önérzetnélküli liberális katolikus typus”), sem a magába zárkózó viselkedés („a ghetto typusú katolicizmus”). Az egyetlen előrevivő megoldás az az „eleven aktivizmus”, amely visszatérés az eredeti evangéliumi szellemhez.62

57 Uo. 13-14. p.

58 SZÉCHÉNYI György: Ifjú katolicizmus. In: Korunk Szava, 1931.1. sz. 1-3. p.

55 Uo.

60 EPL. 146/1935. sz. 23. p. Serédi Jusztinián hercegprímásnak 1935. január 26-án kelt levelében a gróf beismerte, hogy a folyóirat kezdetben helyt adott Othmar Spann egyes gondolatainak (Az univerzális állam című könyv téziseiről van szó), de utóbb helyesbítették a közlést, illetve más magyarázatokkal (Johannes Messner elméletével) ellensúlyozták. Ld. még: Hildebrand, Dietrich von: Egyéniség és közösség. In: Korunk Szava, 1934. 24. sz. 511-513. p.

61 A Jelenkor 3500-4400 példányban jelent meg. Mivel az előfizetők ugyanabból a körből kerültek ki, a Korunk Szava lapszáma is hasonló lehetett. Vásárhelyi, 2002.115. p.

62 Széchényi György: a mi programunk. In: Korunk Szava, 1931. 2. sz. 5. p.