Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom missziótörténete 1940–1989 között
A pünkösdi mozgalom missziótörténete 1940 és 1989 között 91 foglalkoztak a fiatalokkal, általában a még gyermektelen fiatal házasok is szívesen jártak az ifjúsági órákra. Az ifjú felnőtt korosztály aktívan kapcsolódott be a gyülekezeti életbe, zenekart és énekkart alapítottak, rendszeresen közreműködtek az istentiszteleteken, előfordult, hogy szociális jellegű tevékenységet végeztek, illetve önkéntes alapon becsatlakoztak a gyermekmunkába. Hetente akár többször is összegyűltek, imádkoztak, tanulmányozták a Bibliát, megbeszélték az aktuális problémáikat. A budapesti Dózsa György úti gyülekezettel* 66 sok vidéki ifjúság tartotta a kapcsolatot, a környékbeliek rendszeresen összejártak, akár kirándulásokat is szerveztek. Több helyen a lelkész a fiatalokkal látogatta a közeli gyülekezeteket, a rátermettek prédikáltak, énekeltek. A gyülekezeten belül felnövekvő generáció eltanulta az idősebbektől ezt a hozzáállást, és a munka folytatódott. A Kádár-korszak egyik meghatározó alakja az ifjúsági munka területén a budapesti Bernhardt Gyula. Már a ’40-es évektől működött különböző szerepekben, főként zenével, karvezetéssel, vidékiekkel való kapcsolattartással foglalkozott, de komoly gondot fordított a gyülekezeti élet dokumentálására is. Huszonévesen rendszeresen tartotta a kapcsolatot a vidéki kortársaival, amelyből kibontakozott az Ifjúsági Hírnök szamizdat levelező rendszer, amiről fentebb már említést tettünk. A leveleket komoly szervezőmunkával lehetett a címzettekhez eljuttatni, kezdve a hatóság előtt ismeretlen írógép beszerzésétől, a fáradságos sokszorosításon át, a feltűnés nélküli kézbesítésig. A lapnak a fejlesztés szándéka vetett véget. 1962-ben a kevésbé óvatos fővárosiak 20-25 oldalas anyagot állítottak össze, és az összes levelet egy postaládában adták fel - ez feltűnt a hatóságnak, elkobozták az újságokat, és több lapszám nem készült.66 A gyülekezetben felnőtt, majd megtérése után aktív szolgálattevő típusa Telegdi József, aki a SZÉT Lelkészképzőt is elvégezte: „Bár keresztyén családban nőttem fel, nem lettem automatikusan hívő. Hála legyen Istennek azért, hogy már ifjú koromban megszólított és a bűn útján megállított. Megtérésem után, 1963 augusztusában merítkeztem be és lettem az Evangéliumi Pünkösdi Közösség békési Gyülekezetének a tagja; 1971 pünkösdjén részesültem Szentlélek-keresztségben. 1968-72 között gyermekbibliaköri foglalkozásokon 12-14 éves korosztályt tanítottam (katonai szolgálat miatt megszakításokkal); kezdetben segítőként, később önállóan. 1971-72 között - részben a gyermekek oktatásával párhuzamosan - ifjúsági vezetőként kamatoztattam a Lelkészképzőn addig szerzett lenne a fiatalok támogatása, hogy ne gyülekezetbe járjanak, mert „ottragadnak”. Tóth, i960. 65 A budapesti fiatalok hatásáról kapunk beszámolót a bakonycsernyei interjúból, ahol lelki fellendülés, „ébredés” zajlott a vezetésükkel. Komoly felkészüléssel érkeztek Bakonycsernyére („sokat böjtöltek”), két héten át minden este imaórára gyűjtötték a helybeli fiatalokat, új énekeket tanítottak, a helyiek közül sokan megtértek, többen nyelveken szóltak. Az egész gyülekezetre nem terjedt ki a hatás, de a fiatalok még sokáig tartottak házicsoport-jellegű alkalmakat, ami hiánypótló volt, mert egyéb összejövetel nem volt a fiataloknak. - Borbély Józsefné interjú, 2011. 66 Minden bizonnyal ekkor került sor a vezetőséggel folytatott beszélgetésre, Bernhardt Gyula azonban erre nem tér ki a visszaemlékezésében. - Bernhardt Gyula visszaemlékezése.
