Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Kovács Ábrahám: Nemzetközi kálvinizmus Európa perifériáin
152 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) mozgalmak kialakulását. Kovács Ábrahám jelentős adatokkal járul hozzá ennek a fehér foltnak az eltüntetéséhez. A kötet másik, egyháztörténetileg jelentős tanulmánya a magyarországi vasárnapi iskolák indulásával kapcsolatos írás, aminek első mondata szerint valóban „meglepően kevés tanulmány készült.” Úgy tűnik, ez a belmissziói munkaág a magyar egyháztörténet egyik mostohagyereke. Ennek a bölcsője is - mint ahogyan a kötet tanulmánya bizonyítja - a pestbudai skót zsidómisszió fáradozásaival köthető össze, melyben a baptista Rottmayer János szerepe is jelentős. Ennek indulását is pontosítja Kovács Ábrahámnak egy skót források alapján megírt írása, tisztázva ebben Mária Dorottya nádorasszony szerepét és szolgálatát. A Csiky Lajosról írt tanulmány egy érdekes, megoldandó problémát vet fel. A Révész Imre és Balogh Ferenc nevével fémjelzett debreceni orthodoxia jelentős szerepet játszott a belmissziói szemléleti mód elterjesztésében. Ugyanakkor Csiky nem fedezte fel, hogy a népi gyökerű, belmissziói szellemű irodalmat olvasó házi gyülekezetek beépítése, felkarolása lenne a legjobb alapja a magyar belmissziónak. Ezért a belmissziói törekvések hosszú ideig idegen elemnek tűntek az egyház hivatalosai előtt. A 19. század második felében házi gyülekezetek egész sorát találjuk az Alföldön, ahol régi és újabb puritán gyökerű, belmissziói szellemű könyveket olvasnak, amit a protestáns lelkipásztorok egyre nagyobb rosszallással vesznek tudomásul. Egy példát csak. A Csiky által szerkesztett Debreceni Protestáns Lap 1904. október 9-i számában Házi istentisztelet címmel találunk cikket, amiben ezt olvashatjuk: „Különös, hogy különben olyan higgadt, megfontoltan, de olyan határozottan cselekvő magyar elme rég túl nem tette magát ezen a cél és ok nélküli szokáson”, hiszen - érvel tovább a cikk szerzője - „a buzgalmi gyakorlatok színhelye a templom”. Ezért teljesen érthetetlennek tartja, hogy „ily alkalmak a szomszédos lakók százainak részvételével történnek meg. Sőt még a távolabbi városokból is jelennek meg egyesek.” (2. p.) A kötet további tanulmányai olyan skót ösztöndíjasokról adnak számot, akik skót hatásra a magyar teológia liberális irányzatát erősítették. Két tanulmány is szól Dapsy Lászlóról, aki először fordította magyarra Charles Darwin fő művét, a Fajok eredetét (1873-1874). Munkássága, a könyv fogadtatása érdekes színfoltja a század második fele teológiájának. Dapsy, mint a budapesti református főgimnázium tanára, jelentős munkásságot fejtett ki a közgazdaság, a biológia, geológia és a politikai filozófia területén is. A Darvin által felvetett kérdések emberek millióinak rengették meg a hitét a Bibliában. A teológia megoldásokat keresett. Ezek közül az egyik legnépszerűbb Henry Drummond Természeti törvény a szellemi világban című könyve volt, amelynek magyarországi protestáns recepciójáról is olvashatunk egy remek, tanulságos tanulmányt a kötetben. Baráth Ferenc irodalomtörténész, író bemutatása is fontos nyeresége egyháztörténet-írásunknak. Baráth a budapesti református főgimnázium tanára volt. Irodalmi munkásságának fontos szerepe volt a skót liberális teológiai gondolkodásmód közvetítésében. ,A puritán hagyományokból táplálkozó evangelikalizmus az ember bűnösségéből indul ki és Krisztusban, Isten emberekhez lehajló kezdeményező szerepében vélte megtalálni az erkölcsi megjobbulás lehetőségét a megtérés által, addig Baráth, mint liberális keresztyén, hitt az ember jó voltában és az önmaga erejéből való
