Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Fazekas Csaba: Bihar vármegye állásfoglalásai egy álnéven megjelent könyv ügyében, 1838–1839

Bihar vármegye állásfoglalásai egy álnéven megjelent könyv ügyében 145

János (1804-1875) volt a szerzője.» Warga a protestánsok egyenjogúsága mellett érvelve részletesen utasította vissza Beke történelmi és aktuálpoli- tikai fejtegetéseit. De részletes elemzésben határolódott el a kötettől Guzmics Izidor (1786-1839) bakonybéli apát, akadémikus is.9 10 Visszautasította „Békeházynak” a protestánsokat sértegető stílusát, a kirekesztő, intoleráns megfogalmazásokat, bár hangsúlyozta, hogy az efféle vallási türelmetlenség egyes protestáns szerzőktől sem volt idegen, Guzmics mindket- mindkettőt egyformán elítélendőnek tartotta.11

1838 folyamán Lajcsák Ferenc (1772-1843) nagyváradi püspök és Bihar vármegye között egyre inkább nőtt a feszültség. A vármegye protestáns, illetve ellenzéki nemesei egyre határozottabban tiltakoztak az ellen, hogy a püspök szigorúan követelte a vármegyétől, hogy az egyház érdekeinek megfelelően járjon el a vegyes házassági ügyekben, illetve különösen az áttéréseknél. Lajcsák ezért gyakran kereste meg a felsőbb hatóságokat is, hogy például a helytartótanács ilyen intézkedésekre kényszerítse a - protestánsok jogait respektálni kész - vármegyét. 1838 szeptemberében ebből éles konfliktus alakult ki a püspök és a vármegye között, utóbbi határozottan utasította vissza a főpap vádjait, például azt, hogy önkényesen értelmezné a hatályos jogszabályokat stb., viszont leszögezte, hogy kötelessége a törvényes trend fenntartásán túl a protestáns lakosság érdekeit védeni a katolikus klérussal szemben. Az uralkodóhoz intézett terjedelmes vármegyei feliratban szóba hozták a Békeházy-könyv ügyét is, mint amely beleillett a katolikus egyház erőteljesebb társadalmi és politikai fellépését a protestánsok jogainak korlátozása útján képviselő, a felvilágosult és szabadelvű tendenciákat erőszakkal elfojtani akaró irányzatába:

„Van még egy tárgy, legkegyelmesebb urunk, melyet cs. kir. felséged, mint törvényeink hatalmas őrje előtt fedezetlen nem hagyhatunk.

Mély megilletődéssel vagyunk nevezetesen tapasztalni kéntelenek, hogy bizonyos Békeházi Inocent álnevű szerző ily cím alatt „Igaz-e, hogy mindenben hátra vagyunk” Pesten Beimel József betűivel nyomtattatott és országszerte árult könyvében az evangélikusok vallását nemcsak alacsony rágalmakkal tetézi, hanem annak törvényszerű létezését is megtámadván, ezáltal az alkotmányos törvények megrendülésére törekszik. És ámbár tudjuk mi azt, hogy az ily tartalmú gúnyiratokat kárhoztató közvélemény érdemlett megvetéssel adja át az utókornak, minthogy azonban az ország

9 Figyelmező, 1838. október 2. (40. sz.) 669-676., október 9. (41. sz.) 696-697. col. A szerzőről: Warga János. In: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. (3. jav. kiad.) Online: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, Elektronikus Könyvtár: digit.drk.hu - 2017. november.

10 Egyházi Tár, 1839. február. 95-110. p., 1839. március. 147-178. p. A szerzőről: M.I.

[MÉSZÁROS István]: Guzmics Izidor. In: Magyar Katolikus Lexikon, I-XIII. köt. Főszerk.: Diós István. Bp., 1993-2009. (Online: Katolikus Lexikon,

lexikon.katolikus.hu - 2017. november.)

11 Megjegyezzük, a kritizált kötet szerzője önérzetesen, a vádakat visszautasítva, állításait fenntartva válaszolt a bírálatokra: Békeházy [Beke Ince Kristóf]: Válasz. In: Egyházi Tár, 1839. szeptember. Függelék. 165-172. p., 1839. október. Függelék. 247-262. p. (Ez utóbbiak megjelenésekor Guzmics Izidor már nem élt, 1839. szeptember í-én hunyt el.)