Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Izsák Norbert: Kádár János a Vatikánban
Kádár János a Vatikánban 59 közi elszigeteltségből.20 A nemzetközi helyzet ugyanis „fokozódott”: 1961 augusztusában kezdődött meg a berlini fal építése, néhány hónappal korábban, áprilisban történt a Disznó-öbölbeli fiaskó, majd jött a kubai rakétaválság 1962-ben. Mindeközben az ENSZ folyamatosan napirenden tartotta „a magyar kérdést”. Nem sokat írtak eddig az 1961 és 1972 közötti kádári egyházpolitikáról és egyházi diplomáciáról.21 Azokról a rendszeres tárgyalásokról sincs túl sok anyag, amelyek végül lehetővé tették az 1964-es megegyezést. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy Kádárék felmérték XXIII. János pápának a szocialista blokkal szembeni, rokonszenvesebb álláspontját, amit az is jelzett, hogy a Szentszék 1959 nyarától kezdve felhagyott az egyház sérelmeinek hangoztatásával, és meglehetős türelemmel tűrte, hogy Magyarországra küldött dekrétumai nem érvényesülnek, erősödik a papi békemozgalom, és kiközösített papokat helyeznek hivatalba.22 Kádárék előbb a törökországi magyar követ útján, Ankarában vették fel a kapcsolatot az ottani apostoli delegátussal, majd 1961 nyarán Radó Polikárp jelezte Rómában a magyar kormány tárgyalási készségét.23 Másként emlékszik Agostino Casaroli. A később a Vatikán keleti politikájának kulcsfontosságú figurájává emelkedő főpap visszaemlékezései szerint a kommunista blokk és a Vatikán közötti első lépést Nyikita Szerge- jevics Hruscsov szovjet első titkár utasítására a Szovjetunió római követe tette meg 1961. november 25-én, méghozzá egy születésnapi üdvözlet formájában. A XXIII. János pápa 80. születésnapjára küldött üdvözletben elismeréssel szólt a pápa béke iránti elkötelezettségéről.24 Néhány nappal később Hruscsov hasonló szellemben nyilatkozott a Pravdának.2s Ez felhívás lehetett a keringőre, amit később a pápa sem hagyott figyelmen kívül. Ide tartozik, hogy XXIII. János 1963-as, utolsó, Pacem in terris (Béke a Földön) kezdetű enciklikájában olyasmit jelentett ki, ami néhány évtizeddel korábban legalábbis indexre tételt vont volna maga után. Ő ugyanis úgy vélekedett, hogy jóllehet, az ateizmus ideológiailag elfogadhatatlan a katolikusok számára, de a békéért harcoló bármely mozgalommal, így a kommunistákkal is lehetséges, sőt szükséges az együttműködés. Mindezt igazolandó, még abban az évben a Vatikánban fogadta a szovjet miniszterelnök és pártfőtitkár Nyikita Szergejevics Hruscsov lányát és vejét. A váltás mértékének megítéléséhez érdemes felidézni, hogy XI. Piusz pápa 1937-ben Divini redemptoris (Isteni Megváltónak) kezdetű enciklikájában úgy szól a kommunizmusról, mint aminek a „magja rossz”, ezért „semmiféle téren nem szabad vele közreműködni”.26 A vatikáni nyitást az is jelezte, hogy bár a Szentszék elvben ragaszkodott a nyílt tárgyalásokhoz, nem utasította el, amikor a magyar kommunis20 Szabó, 2004.73-80. p. 21 Szabó, 2005.15. p. 22 FEJ ÉRD Y András: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat, 1959-1965. Bp., 2011. (továbbiakban: Fejérdy, 2011.) 25. p. 23 Adriányi, 2004. 33. p. 24 Casaroli, Agostino: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok. (1963-1989) Bp., 2001. (továbbiakban: Casaroli, 2001.) 2s Szabó, 2005.31. p. 26 Izsák, 2006.
