Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lugosi-Szabó Gergely: Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988–1990 között
120 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) Túl egyszerű lenne a Magyar Katolikus Egyház vezetésének lassúságát, késlekedését annak lojalitásával magyarázni. Bár egyes történészek azt sugalmazzák, hogy mivel a püspökök jó részét az állambiztonsági szervek a rendszerváltozást megelőző időszakokban beszervezték, ezért ők is a rendszer ügynökei voltak,26 így a változásokhoz vonakodva viszonyultak. A rendszerváltozást követően bár többször felmerült az egyházak, felekezetek érintett személyei ügynöki tevékenységének tisztázása, ezzel kapcsolatos jogszabály a mai napig nem született, talán nem véletlenül. Veres András püspök ezzel kapcsolatosan a következőket nyilatkozta: „...nem tudom elfogadni azt a szándékot, hogy az egyházi beszervezettek nevét fel kellene fedni. Egyrészt azért nem, mert ma már nem ismerhető meg teljes körűen az ügynökök listája, hiszen az egykori vezetők kartonjait már rég megsemmisítették. [...] Másrészt azért nem tudok egyetérteni a feltárás szükségességével, mert azokra nézve, akik ezt a kegyetlen rendszert létrehozták, fenntartották, akik ezeket a megalázott embereket kihasználták, azok számára ez semmiféle következménnyel nem járna, holott lehet, hogy azok ma is a politikai és társadalmi élet különböző területein közhatalmat gyakorolnak. Azok viszont, akik akkor áldozatai lettek az ő elnyomó és kegyetlenkedő tevékenységüknek, azok ma újra áldozatokká válnának. De legfőképpen azért nem tudom elfogadni a feltárás szükségességét, mert ez csak indulatok felkeltésére szolgálna. Nekünk, hívő embereknek még akkor sincs jogunk bárki fölött ítéletet mondani, ha ezen ügynökök tevékenysége miatt jogos sérelmeink lennének. Ki tudja, hogy az őket ért fizikai és lelki megpróbáltatások közepette mi hogyan viselkedtünk volna, mennyire bizonyultunk volna hősnek?”2? Ezzel a megállapítással alapvetően egyet lehet érteni. Ebből következően annak megállapítása, hogy mennyire játszott a késlekedésben szerepet a beszervezettség ténye - mint arra Szabó Gyula katolikus plébános utalt egy konferencián28 -, véleményem szerint vita tárgyát képezi. Meglátásom szerint ennél jóval bonyolultabb volt az egyházak, vallási felekezetek, így a katolikus egyház és az állam kapcsolata az 1980-as években. Erre az időszakra kialakult egyfajta játéktér a történelmi egyházak, felekezetek számára, mely ugyan nem volt túl nagy, de mégis egyfajta biztonságot nyújtott a korábbi időszakhoz képest. Ezt a szűk játékteret a történelmi vallási közösségek vezetése nem óhajtotta kockára tenni egy képlékeny, bizonytalan helyzetben. így a Magyar Katolikus Egyház vezetése is az államtól várta az új játékszabályok és mozgástér kialakítását, abba nem akart beleszólni, nehogy egy esetleges visszarendeződés folyamata során elveszítse addigi mozgásterét. Magyarán az egyházak, felekezetek 26 UNGVÁRY KrisztiAn: A katolikus egyházi hierarchia megtörése a Kádár-rendszerben. In: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon, 1956-1990. Szerk.: Tabajdi Gábor - Ungváry Krisztián. Bp., 2008. 285-312. p. 22 Veres András: A Katolikus Egyház és az állam kapcsolata Magyarországon. In: Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia honlapja: http://uj.katolikus.hu, 2005. március 1. - 2016. december. 28 Katolikus egyházi múltfeldolgozás. (Kerekasztal beszélgetés.) In: Egyházfórum, 2012. 4. sz. Online: http://www.egyhazforum.hu - 2015. május.
