Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán

A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán 91

töltését. Ezzel párhuzamosan több egyházmegyében letartóztatásokkal igyekeztek rávenni az ordináriusokat az ÁEH által jogellenesnek tekintett, 1956. október 1 után történt dispozíciók visszavonására.53 Veszprémben március idusán öt városban élő pap letartóztatására került sor. Őrizetbe vették Lékai László megbízott irodaigazgatót, Burucs László püspöki szertartót és Párkányi József püspöki titkárt, Kis Jenő György Veszprém- székesegyházi és Kerényi József Veszprém-Szent László templomi plébánosokat.5* Az öt személyből négyet már március 27-én, Párkányit pedig május 21-én engedték szabadon. Az őrizetbe vétel célt ért: az aulisták közül Lékai és Burucs március 28-án benyújtották lemondásukat.55

A két letartóztatott veszprémi plébános közül az ügynökkel történő azonosításra Kis mellett szólnak döntő érvek. Jelentései szerint többször tárgyalt a püspökkel a székesegyház háborús kárainak kijavításáról, amire nyilvánvalóan székesegyházi plébánosként nyílt lehetősége. Szabadulásának hírére jelentése szerint volt szemináriumi növendékei (Kis szemináriumi tanár volt 1916-tól kezdődően, majd lelkiigazgató lett 1926 és 1936 között) utaztak hozzá Veszprémbe, illetve a nevek alapján kanonoktársai keresték ekkor fel.56

Jelentéseit azonban a rendőrség nem találta kielégítőnek. Sándor Imre rendőrhadnagy a beszervezést követően megjegyezte, hogy az ügynököt már 1951-ben is állományba vették, de ekkor nem készített jelentéseket, ezért kizárták. Most a felvetett kompromittáló adatokra megtört, és készen állt jelentések írására. Feladatául Badalik egyházpolitikával kapcsolatos elképzeléseinek kipuhatolását jelölték meg.5? Kovács Ferenc rendőrhadnagy június 21-én munkáját úgy jellemezte, hogy jelentései olyan általánosságokat fogalmaznak meg, amelyek köztudottak, ezért szükségesnek tartotta „operatív készségének nevelését”.58 59

Visszakanyarodva az ügynök által készített jelentésekre, a káptalan tagjain túl más, az aulában megforduló személyekről is készített Kis feljegyzéseket. Berkes Gyula Bernát, volt kármelita szerzetes 1955-ben rövid ideig a veszprémi kórházban tevékenykedett kisegítőként, majd Somogy- tarnócára került; a 1956 őszén azonban ismét Veszprémben tűnt fel. A forradalom után Keszthelyre távozott és a jelentés készítése idején is ott tartózkodott. A hivatalos egyházmegyei névtárak és a rendszerváltozás előtt megjelent történeti sematizmus szerint Veszprémben ez idő tájt nem fordult elő.ss A fentebb már említett Pfeifer János kapcsán „Borosnak”

53 KÁLMÁN, 2011. 49. p.

54 ÁBTL. 3.1.5. 0-12547/5. 203. p.

55 VFL. I.l.44.a. 2-7/1957. (Burucs), uo. 11-4/1957. (Lékai).

56 Kist meglátogatta ekkor Bauer Ferenc lókuti lelkész, Fábos Pál lepsényi lelkész, illetve Foky Miklós iszkázi esperes-plébános, a kanonokok közül pedig Gutheil, Beöthy, Sárközy és Pfeiffer. Bauer 1931 és 1936, Foky pedig 1916 és 1918 között valóban tanítványa lehetett a veszprémi szemináriumban, azonban Fábos az 1938 és 1943 közötti időszakban végezte a teológiát Veszprémben. Köztük tehát más jellegű ismeretség lehetett. Pfeiffer, 1987. 270., 410. ill. 386. p.

57 ÁBTL. 3.1.2. M-16855. 33-37- P5s ÁBTL. 3.1.2. M-16855.94- P59 ÁBTL. 3.1.2. M-16855. 7ó- Pi ilk: Névtár, 1984. 162. p. A forradalom idején történt veszprémi szerepvállalása a város október-novemberi napjairól szóló