Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán

A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán 87

tésének időpontja az öt veszprémi pap letartóztatásának idejére, tehát 1957 márciusának második felére tehető.29 * * * 33 A javaslat nem valósult meg, mindössze Langmár siófoki kinevezésére került sor, azonban már csak Badalik eltávolítása után, 1957. augusztus 29-én.3°

A tervezet előzményének tekinthető az az egy-egy példányban a veszprémi érseki és az országos levéltárban fennmaradt dokumentum, amely összegezte az 1956. október 1. után történt dispozíciókat az egyházmegyében.3' Az érseki archívum példányára kézzel írt feljegyzések szerint a változásokat március 30-án - tehát a letartóztatott veszprémi papok szabadulása után - Badalik megtárgyalta Miklós Imre ÁEH elnökhelyettessel. Burucs, utóbbi jóváhagyásával, lemondása után is Veszprémben maradhatott, míg Párkányi sorsa felől egyelőre nem rendelkeztek. Március végére tehát a veszprémi püspöki aulában Badalik püspök mellett nem maradt kinevezett aulista, így megoldást kellett találni az egyházkormányzat ügyvitelének vezetésére, mégpedig az állam és a püspök számára is elfogadható személyek kinevezésével. Telepó Sándor, a püspökségre kinevezett biztos véleménye alapján az április-májusra kialakult állami álláspont szerint Badaliknak - a dispozícióknak lemondással történő meg nem történtté válása után - engedményeket fognak tenni az aulisták kinevezése kapcsán egy reménybeli kompromisszum érdekében („Próbáljuk meg a lehetetlent”)^2 Természetesen előzetesen fel kívánták térképezni a szóba jöhető személyek körét.

Kézenfekvő feltételezés, hogy az első jelentését 1957. április 3-án adó „Boros” ügynököt - tudtán kívül - azzal bízhatták meg, hogy a püspöki aulában megfordulók jellemzésén keresztül az adott helyzetben és Badalik későbbi utódlása (eltávolítása) alkalmával szóba jöhető személyekről képet alkothasson az Egyházügyi Hivatal. Az egyes papokról május folyamán készített jellemrajzok” különösen annak fényében érdekesek, hogy közülük kik kerültek pozícióba a későbbiek során a püspöki hivatalban. Vegyük ezek után sorra a jelentésekben szereplő személyeket!

Az egyes egyházmegyék kormányzásának feladata hagyományosan a székeskáptalanok tagsága és a püspök által az aulába kinevezett személyek, az ún. aulisták között oszlott meg.33 Előbbieket számba véve először megállapítható, hogy a földreform során végzetesen megrendült a kanonoki testületek birtokállománya, amely a testületek működését is akadályozta.

29 1957- január 26-án Badalik a korábbi tapolcai plébánost, Solymár Istvánt nevezte ki a városba György Lajos helyére. A rendelkezést március 12-én hatálytalanították, ekkortól ismét György volt Tapolca plébánosa. VFL. I.i.44.a. 3800-17/1957.

3° VFL. I.i.44.a. 3800-49/1957.

3‘ VFL. I.i.44.a 3800-33/1957.; ill. MNL. OL. XIX-A-2i-d-oooi8-3/i957.

32 MNL. OL. XIX-A-2i-d-oooi8-n/i957.

33 A második világháború előtti és alatti egyházmegyei kormányzásról lásd: Karlinszky Balázs: A veszprémi püspöki aula a második világháború idején. A veszprémi székeskáptalan archontológiája, 1917-1949. In: „Nehéz időkben dönteni kell”. A veszprémi püspökség a második világháború idején. Szerk.: Karlinszky Balázs - Varga Tibor László. Veszprém, 2016. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 29.) 105- 136. p. (továbbiakban: Karlinszky, 2016.); ill. Szombathely példáján: Tóth Krisztina: A szombathelyi egyházmegye története Grősz József egyházkormányzása idején. (1936-1944) Bp., 2015. (Collectanea Studiorum et Textuum, 1/2.) 83-116. p.