Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán

86

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

A várbeli papokról készült jelentések

Badalik püspök működési engedélyét ugyancsak 1957. augusztus 15-én vonta meg az Elnöki Tanács, azonban Horváth János már februárban tett erre utalásokat.28 Lehetséges utóda kiválasztásában elsődleges információ- forrásnak a megyei egyházügyi főelőadó, az újból kinevezett Moravetz Lajos, illetve a püspök bizalmát (látszólag) elnyerő Klempa Sándor Károly2! számítottak. Az ugyanis nyilvánvaló volt a rezsim számára, hogy a korábban kompromittálódott Máté helynök és Szabó irodaigazgató visszatérésével nem érdemes próbálkozni, így más alkalmas személyek után néztek.

Feltehetően Moravetz készítette azt a feljegyzést, amely irodaigazgatónak György Lajos tapolcai2« vagy Pfeifer János somogyvári* 26 békemozgalmi plébánosokat, általános helynöknek Sárközy Lajost27 28 javasolta, és felvetette Langmár Lipót28 siófoki plébánosi kinevezését. A feljegyzés készí„tekintettel az elmúlt eseményekre és megrendült egészségi állapotára” nyújtotta be. VFL. I.a.44.a. 2-7/1957., 11-4/1957.

Horváth 1957. február 21-i javaslata. MNL. OL. XIX-A-2i-d-oooil-li/l957.

“4 Klempa Sándor Károly (1898-1985): 1916-ban a győri bencéseknél érettségizett, majd beöltözött a csornai preomontrei rendbe, ahol 1921-ben fogadalmat tett. 1922- ben szentelték pappá. 1921-től a rend keszthelyi gimnáziumában tanított német, francia, történelem és földrajz tantárgyakat, és vezette az iskola zenekarát. 1948-ban a rendek működésének felfüggesztésével a veszprémi egyházmegyébe lépett: 1952-től Türjén, 1954-től Zalaszentgróton volt plébános. 1954 őszén néhány hónapot fogságban töltött. 1957 nyarán a püspökségen irodaigazgató, az év őszétől általános helynök, 1959-től pedig apostoli kormányzó lett. 1972 májusában címzetes püspökké szentelték, amelyet követően lemondott az egyházmegye kormányzásáról; zalaszentgróti plébánosságát azonban haláláig megtartotta. Pfeiffer, 1987. 30-31. p.

2s György Lajos (1912-1982): 1936-ban szentelték a veszprémi egyházmegye papjává. Több évi káplánkodás után 1943-ban adminisztrátor, majd 1944-től plébános Hetesen, majd 1955-től Tapolcán, ahol tagja volt a városi és megyei tanácsnak, és elnöke a megyei papi békemozgalomnak. 1965-től székesegyházi főesperes, majd 1968-tól veszprémi kanonok. Pfeiffer, 1987.110-111. p.; VMÉL. 375-376. p.

26 Pfeifer János (1909-1981): veszprémi papnövendékként 1929-től a bécsi Augustineumban tanult, ahol 1934-ben pappá szentelték; 1936-ban szintén Bécsben doktorált. Magyar lelkész volt Bécsben 1935 és 1939 között; hazatérve 1940-től somogyvári adminisztrátor, 1943-tól pedig plébános lett. 1959-től a Hittudományi Akadémia tanára különböző beosztásokban. A békemozgalom Somogy megyei titkára volt. Személye nem azonos a veszprémi kanonok, egyháztörténészként alkotó Pfeiffer János későbbi nagypréposttal! PFEIFFER, 1987. 837-838. p.

2? Sárközy Lajos (1886-1969): 1911-ben szentelték pappá; 1915-ben doktorált. Veszprémben előbb az Angolkisasszonyoknál, majd a szemináriumban volt oktató. 1927-től kiskomáromi plébános, 1940-től veszprémi kanonok és szemináriumi igazgató lett. 1946-tól kisebb megszakításokkal a püspökség gazdasági helynöke. Pfeiffer, 1987.189. p.

28 Langmár Lipót (1895-1979): 1919-ben szentelték pappá, 1921-től veszprémi udvari pap, 1923-ban doktorált. 1927-től püspöki titkár, 1938-tól veszprémi kanonok, 1939- től irodaigazgató. Lemondása után, 1946-tól Somogysámsonban plébános. Békepapként 1951-ben Szegedre került ugyancsak irodaigazgatói minőségben, ahonnan a forradalom idején visszatért egyházmegyéjébe. 1957-től haláláig Siófok plébánosa, közben 1958-tól újfent irodaigazgató, 1959 és 1965 között pedig általános helynök volt. Pfeiffer, 1987.150-151. p.