Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Kalocsa megmentője, Grősz József érsek
68 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) környezete, valamint a városnak komolyan gondolkodó lakosságának sikerült otthonában maradnia és vagyonát megmenteni.”3° Pittner, a másik csendőr - ugyan arra nem találtam forrást, hogy internálva lett volna - szintén arra kérte az érseket, hogy adjon számára igazolást, „hogy a mindenkire kötelező igazoltatási eljárás alkalmából felhasználhassam” - írta még 1945 augusztusában.3' A főpap szó szerint ugyanazt a válaszlevelet küldte számukra, melyben kifejtette, hogy nem tudja teljesíteni kérésüket, mivel neki nincs arról tudomása, hogy Pittnerék saját megfontolásukból, vagy netán felsőbb utasításra hagytak-e fel a kiürítés tervével, így nem adhat igazolást.32 Palocsay érvelését csakugyan nem igazolja semmi. A Palocsay érdekében író Cselényinek (aki gyermekkorától ismerte a csendőrt, nála volt elsőáldozó) Gombos Károly érseki irodaigazgató megírta, hogy véleménye szerint a fiatalemberen látható volt, hogy nem meggyőződésből cselekszik, hanem parancsra, esetleg kényszerből, de ő sajnos egyebet nem tud tenni érdekében; Grősz válaszlevelét már elküldte a volt csen- dőrnek.33 Kalocsa szovjet megszállása — 1944. október 31. Október 28-án „Estefelé magyar katonaság érkezett a városba. Átvonuló- ban vannak a Dunántúlról.” Átvonulásuk 29-én is folytatódott. Németbarát, illetve nyilas körökben elhangzott az a kijelentés - mint már a bevezetőben is említettem hogy Grősz azért nem akarta elhagyni székvárosát, hogy a bevonuló szovjeteket sóval és kenyérrel fogadja majd. „Nekem ugyan könnyebb volna valamelyik dunántúli püspöki palotában vagy Pannonhalmán üdülnöm most, ha a lelkiismeretem ezt megengedné, de ilyen hitvány emberek kedvéért nem hagyom el népemet” - méltatlankodott naplójában a főpap. A lakosság reakciója is őt igazolta, „Még protestáns ember is akadt, aki azt mondta: Az Isten áldja meg az érsek urat azért, hogy nem hagyott el bennünket!”34 Mindazonáltal még Grősz 1961. október 3-án bekövetkező halálakor is keveredtek, illetve összemosódtak a közbeszédben az érseknek az egymást váltó megszállásokkor tanúsított magatartásáról a valós és téves információk. Szakács Gyula, az akkori Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Titkárság egyházügyi főelőadója, miniszteri biztos egyik jelentésében erről így számolt be: „Ezzel kapcsolatban Kalocsán voltak olyan vélemények is, hogy Grősz érsek 1944-ben az érseki székház kapujában fogadta a felszabadító szovjet csapatokat, neki köszönheti a város, hogy megmenekült a németek által tervbevett kiürítéstől stb., mindezért megilleti a végtisztesség.”35 A találkozása a szovjetekkel azonban nem teljesen ilyen módon történt meg, mint látni fogjuk. * 33 34 35 3° KFL1.1. a. 1128/1946. 3* KFL I. 1. a. 1778/1945. Mivel az ország politikailag fokozatosan balra tolódott, így azoknak, akik a korábbi rendszerben valamilyen pozíciót töltöttek be, létérdeke volt, hogy a sokszor súlyos és gyakran a törvényességet is mellőző büntetést elkerülje. 32 KFL 1.1. a. 1128/1946. 33 KFL 1.1. a. 1218/1946. 34 GN. 33-34. p. 35 Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára. XXIII. 2. g. (= Egyházügyi előadó iratai: Grősz József kalocsai érsek temetéséről.) 10/1961.1-2.
