Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Löffler Erzsébet: Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől a polgári korszakig
46 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) meghatározta a város jogállását, földesuraihoz való viszonyát. Az egyezmény létrejöttéhez kapcsolódik még az a körülmény is, hogy Eger város címerét Fenesy püspök címerének felhasználásával hozták létre. A városnak a kettős földesurasággal (a mindenkori püspökkel és káptalannal) való kapcsolata az egész korszak folyamán, vagyis a 19. század közepéig konfliktusokkal volt terhelt, melyek három fronton zajlottak. Ez a három front néha keresztezte is egymást, illetve összemosódott: 1. A város lakói továbbra sem mondtak le a szabad királyi városi rang elérésének lehetőségéről. Ami a szabad királyi városi rangot illeti, ennek legfőbb akadályát később is a már említett i649.évi 45. te. jelentette, amelynek értelmében továbbra is hiányzott a földesurak beleegyezése. 2. Folyamatos küzdelmet folytattak a transactio betartatásáért, amelynek pontjait a földesurak több ízben is megsértették. Sőt, amikor Mária Terézia 1767-ben megjelent úrbéri rendelete 1771-72-ben itt is bevezetésre kerülhetett volna, az egriek hevesen tiltakoztak az urbárium ellen, meg is akadályozták annak bevezetését a transactio előnyösebb volta miatt. 3. A különleges jogállás állandó feszültségforrást jelentett a fallal körülvett belváros és a külvárosok - hóstyák - lakói között (ez utóbbiak nem élveztek polgárjogot, még jobbágyok sem voltak, csupán zsellérek, mert az általuk birtokolt kisebb-nagyobb szőlők nem számítottak jobbágyteleknek). Mivel a belváros mérete adott volt, a lélekszám pedig folyamatosan növekedett, természetes, hogy a lakosságnak csak töredéke fért el a fallal körülvett városrészben, a kívül rekedtek pedig időről időre kérvényekkel ostromolták a földesurakat azért, hogy a hóstyák is a transactio hatálya alá kerülhessenek. Az első alkalom, amikor a lakosság és a földesurak között komolyabb összetűzésre került sor, 1745-ben volt, amikor az egriek panaszaikkal Barkóczy püspökhöz fordultak. Kérték, hogy a transactio hatályát terjessze ki a külvárosokra is. Ezenkívül kifogásolták, hogy a püspök allodizálta a szántóföldek és rétek egy részét.'5 A polgárság még ugyanebben az évben eljuttatta sérelmeit a királynőhöz is, aki biztosokat küldött ki a panaszok kivizsgálására. Végül a város megegyezett a püspökkel, aki a jogtalanul allodizált földek egy részét visszaadta, a városban elvett malom helyett egy új malomhelyet jelölt ki és hozzájárult, hogy a város megvegyen egy telket a városháza céljaira. A felszabadulás újabb lehetősége nyílt meg a város előtt II. József • uralkodása alatt. A püspök és a kalapos király közismerten rossz viszonyát tovább mérgezte, hogy Eszterházy tiltakozott az uralkodónál a türelmi rendelet kapcsán, és hogy II. József Eszterházyt fölmentette főispáni tisztsége alól, kerületeket szervezett, a kerületek élére pedig adminisztrátorokat állított.'6 Ezt a helyzetet használta ki a polgárság, amikor 1786-ban memorandumot nyújtott be az uralkodónak,1? akinek szándékában is állt Egert szabad királyi várossá nyilvánítani (ezt a tervét 1789 decemberében közölte * 16 * '•* Csizmadia, 1962.43. p. '5 MNL. HML. XII. 3. a.) 329. sz. 16 Csizmadia, 1962.49. p. '7 MNL. HML.) XII.2. c.) (= Nagypréposti iratok. II.) 2. sz. (Az egriek sérelmei, melyeket II. József elé tártak.)
