Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 41 ni. Amennyiben ugyanis felidézzük Révész Imre 1920-ban felvázolt kálvinista irányzatokra vonatkozó tipológiáját, akkor máris láthatjuk, hogy a kálvinista „felekezetiség” értelmezésébe az „antiklerikális” gondolkodás egyesek szerint sokkal inkább beletartozott, mint mondjuk Kálvin János bármiféle teológiai tanításához való ragaszkodás. A protestáns uniómozgalom ebben az időszakban éppen azért tudott ilyen különösen és változatosan alakulni, mivel nem is beszélhetünk egységes református vagy evangélikus felekezeti identitásról. Mindkét felekezeten belül egy időben többféle, egymással rivalizáló felekezeti identitás létezett. Ezek akár egyházi határokon túl együtt is működhettek egymással, a közös „protestáns” identitást tartalommal megtöltve, tervezve valamiféle együttműködést, akár uniót. Azonban gyakoribb volt, hogy a megerősödő felekezeti önazonosságok, akár egy adott egyházon belül is inkább egymásnak feszültek, nem is beszélve a többi felekezettel való kapcsolatról. A protestáns uniómozgalom 19. századi története alkalmasnak látszik tehát a megerősödő, újból teret nyerő konfesszionális mozgalmak egyházon belüli előretörésének leképezésére is. Ilyenformán a protestáns unió eszméjének vizsgálata akár kiindulópontja is lehet a későbbiek során végzendő 19. századi felekezetiséggel foglalkozó kutatásoknak. Végül pedig érdemes megjegyezni, hogy a protestáns unió gondolatának dualizmuskori felbukkanásait - a kortársak véleményét osztva ebben - erősen lehet kötni egy-egy, a protestantizmust közösen érintő külső kihíváshoz. Ezek a kihívások elsősorban a korszak második felében sűrűsödtek össze annyira, hogy kiváltsák a magyarországi protestánsokból a közös védekezés bázisának, az unió kiépítésének a vágyát. Ilyen kihívások voltak elsősorban a megerősödő politikai katolicizmus, illetve a különféle modern kori eszmék: a szocializmus, darwinizmus, materializmus stb. A protestáns uniót ebből a szempontból egyfajta válságmegoldásnak lehet tartani, hiszen nagyobb hangsúlyt általában akkor kapott a kérdés, amikor a külső fenyegetettség egyre erősebbnek tűnt. Összességében elmondható, hogy a dualizmus korszakában végig bizonyíthatóan jelen lévő, leginkább rejtett, de gyakran nyíltan meghirdetett programja volt bizonyos protestáns köröknek a protestáns unió létrehozása. Ennek az eszmének az egész korszakon keresztül történő vizsgálata pedig hasznos, úgy vélem, hogy továbbgondolásra méltó, más területeken is megtermékenyítő hatású adaléknak bizonyulhat az egész 19. századi magyar protestáns egyháztörténet megértése szempontjából.
