Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
12 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) sok, élükön Ballagi Mórral német mintára a reformáció korabeli hitvallási iratok teológiai tartalmát megkérdőjelező nézeteikkel hívták ki maguk ellen a leginkább debreceni illetőségű lelkészek és teológusok (id. Révész Imre és Balogh Ferenc vezetésével) ellenállását. Ennek a majd egy évtizedes harcnak a csúcspontja az 1875-ös ún. Debreceni Hitvallás volt, amely az orthodox irányzat nézeteit foglalta össze.26 Habár Kovács Ábrahám művében csupán az 1870-es évekig tekinti át a református egyházon belüli teológiai küzdelmeket, fontos megjegyezni, hogy a küzdelem nem dőlt el végérvényesen ekkor. A liberális irányzat, különféle hangsúlyeltolódásokkal ugyan, de utolsó mohikánjaik révén egészen az 1910-es évekig jelen volt a református köztudatban. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a liberális teológiai kihívás nem csupán a közös orthodox keresztyén hittételek (például Jézus testi feltámadása stb.) újonnan történő leszögezésére, átgondolására volt hatással, hanem közvetve katalizálta a református felekezeti/konfesszionális megújulást is.27 Ennek mintegy szimbolikus jelentőségű eseményei voltak a református hitvallási iratok már említett újonnan történő kiadásai. Emellett érdekes módon megfigyelhető a korabeli protestáns sajtótermékekben, hogy miként jelenik meg az 1870-es, 1880-as évekkel kezdődően egyre nagyobb számban előfordulva a „kálvinista” kifejezés, artikulálva azt a nézetet, miszerint nem csupán közös protestáns identitás létezik, hanem emellett külön felekezeti önazonosságok is. A liberális teológiai irányzat megerősödése és határozott fellépése a konzervatívabb teológiai nézeteket vallókkal szemben azonban távlataiban sokkal tovább hatott, mint egy szokványos teológiai disputa. Talán egyetérthetünk a kortárs Patay Pál megjegyzésével: „Nem is gondolnánk, milyen belső összefüggés volt a prot. unió és a prot. egylet28 között. A nagyeszű Ballagi nem tartotta utópiának az uniót, de számolt a nemzetiségi ellentétekkel és a dogmatikai különbségekkel, nem az uniót helyezte előtérbe, hanem a dogmák megreformálását. [...] Ő megfordítva járt el, mint Zay. Előbb akart theológiai téren megértést teremteni s ennek érett gyümölcseként várta, mint magától értetődő dolgot: az uniót.”2» Hasonló módon emlékezett vissza Kenessey Béla Ballagi Mórra, akinek egy időben tanítványa "volt: 26 Kovács Ábrahám: Hitvédelem és egyháziasság. A debreceni új ortodoxia vitája a liberális teológiával. Bp., 2010. 67-73. p. 27 Egyértelműen utal erre Koncz Sándor is, aki szerint a tradicionális teológiai irányzatok megjelenése, megerősödése a liberális teológia térhódítására adott válaszként értelmezhető. Ld.: Koncz, 1942.110-113. p. 28 Magyarországi Protestáns Egylet, amelyet részben a német liberális protestánsokat tömörítő Protestantenverein mintájára alapítottak meg 1871-ben. Szellemi vezetője Kovács Albert pesti református teológiai tanár volt. Komoly szaktudományos kiadói tevékenységet folytatott. 1883-tól már csak névlegesen működött 1890-es feloszlatásáig. Ld.: ZovÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. (3. jav. kiad.) 383. p. 2» Patay, 1918.119. p.
