Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - RECENZIÓK - Gőzsy Zoltán: Szűz Mária segítségével. A turbéki Mária-kegyhely története

Szűz Mária segítségével. A turbéki Mária-kegyhely története. Szerk.: Varga Szabolcs.

Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történet- tudományi Intézet, 2016. 104 old.

A ma már Szigetvárhoz tartozó Turbók az utóbbi években a Szulejmán- kutatásnak köszönhetően került reflektorfénybe. E munka során merült fel Varga Szabolcs (Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára) részéről, hogy nem csupán az oszmán berendezkedés szempontjából érdemes a települést és a régióját feltérképezni, hanem a Zrínyi Miklós - Szigetvár, 1566 Emlékév kapcsán fontos lenne a kegyhely történetét primer források alapján feltárni. A kegyhely igen jelentős szerepet játszott a dél-dunántúli hitéletben 17. század végi kialakulásától egészen a 20. század második feléig, így bemutatása egyrészt egyház-, társadalom-, mentalitás- és helytörténeti relevanciával bír, másrészt adósságot törleszt a kegyhely létrehozói, működtetői, illetve látogatói felé. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a forrásfeltárásoknak köszönhetően mára jóval pontosabb és árnyaltabb képet tudunk festeni a kegytemplom múltjáról, aminek közreadása fontos vállalkozás.

Egy spirituális központ történetiségének, funkcionális változásainak szakszerű bemutatása komoly szakmai felkészültséget feltételez. Ennek tükrében örömteli, hogy egy, a téma feldolgozására alkalmas és kompetens munkacsoportot szervezett Varga Szabolcs, a kötet szerkesztője, aki korábban megírta egy kis baranyai kegyhely történetét (A magyaregregyi Mária-kegyhely és búcsú története. Magyaregregy, 2014.), illetve Csibi Nor- berttel együtt megjelentette a máriagyűdi búcsújárás történetét. („Máriát dicsérni hívek jöjjetek.” A máriagyűdi búcsújárás története. Pécs, 2015.)

A turbéki kegytemplommal kapcsolatban a történeti kutatás számára eddig leginkább az alapító aktus volt érdekes. Bár a 18. század nagy részében köztudott volt a helyi lakosság előtt, hogy a Segítő Boldogasszony tiszteletére szentelt templom és az egykori szultáni türbe helye nem azonos, a 19. századtól már teljesen elfogadottá vált, hogy a szigetváriak azt a török mecsetet alakították át katolikus templommá, amelynek helyén egykor Szulejmán sátra állt, ahonnan a vár nevezetes ostromát irányította, és ahol halála után belső szerveit eltemették.

Gárdonyi Máté (Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola oktatója, Siófok-Kiliti plébánosa) a korabeli egyházi források szisztematikus analizálása révén az alapítástól kezdve tekinti át a kegyhely 18. századi történetét. A fejezet számos értéke közül csupán kettőt emelnék itt ki. Egyrészt precízen tájékoztatja az olvasót, miként működött, hogyan épült fel a török, majd az ezt követően kialakult katolikus kegyhely, másrészt európai kontextusban tárgyalja ezen egyház- és társadalomtörténeti jelenséget. A Segítő Szűzanya kultuszának és magyarországi filiációjának történetét didaktikusán vázolja fel, a kegyképpel kapcsolatos kérdéseket, továbbá a kultusz- és emlékezettörténeti hátteret alaposan tisztázza.

Miután az egykori szultáni türbe megsemmisült, az újonnan felépített Mariahilf-kegyhely komplex üzenetet tudott megfogalmazni. Fokozatosan domborodott ki „törökverő” jellege, szerepet kapott a járványok elhárításának képzete, emellett a hívek egyre több fajsúlyos kérdésben fordultak a kegyhelyen keresztül Szűz Máriához. A vallási jelentéstartalmakra a 18.