Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - RECENZIÓK - Kisvarga Gábor: A Székesfehérvári Egyházmegye Zsinatai a 20. század első felében
164 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) nás és rózsafüzér mellett, egyik körlevelében szabályozta a templomi viselkedést, továbbá szigorú fegyelmet követelt. Mózessy felkészültsége azonban a kötet gerincét képező 1924-es zsinat dekrétumainak közreadásában mutatkozik meg igazán. Nincs könnyű dolga a szerzőnek, ugyanis a zsinati dekrétumok még a korszakot jól ismerő szaktörténésznek is rendkívül száraz és helyenként nehezen emészthető lehet, hiszen eredetileg az egyes kérdéskörökben rendkívül jártas egyházi szakemberek számára készült a szöveg. Azonban a majd’ százoldalnyi forrásszöveghez a szerző cca. 350 lábjegyzetben fűz kommentárt, hivatkozik és magyarázza a CIC kánonjait, továbbá egyházi szakszavakat, latin kifejezéseket hoz érthető megvilágításba az olvasó számára. A kiváló jegyzetelési technikának köszönhetően az olvasó az összes olyan nélkülözhetetlen fogalmat, kifejezést vagy kánont megismerheti, ami a dekrétumok feldolgozásához szükséges. Ez a fajta felkészültség természetesen az egész köteten megmutatkozik. A zsinat recepciójának érzékeltetéséhez jó választás volt a koronajegyzőkönyvek bemutatása, amelyekből kitűnik, hogy komolyan vették Prohászka hívószavát, s valós szándék volt a zsinati szellem gyakorlati életbe való átültetése. Ami az 1934-es zsinatot illeti, a források közreadásában a szerző ugyanazt a metodikát követte, mint az 1924-es zsinatnál, azonban itt - amint azt már a kötet bevezetőjében jelezte - nem törekedhetett a teljes kapcsolódó forrásbázis közreadására, paradox módon az anyag bőségének, valamint csonkaságának volta miatt. Az előkészítő munkák forrásai jól mutatják, hogy Prohászka Ottokár és az 1924-es zsinat öröksége oly erősen élt Shvoy Lajosban, hogy pusztán „csak” finomhangolásként szánta az 1934-es zsinatot. Úgy értékelte, hogy a papság odaadó törekvése és munkája abból a buzgóságból fakad, amit az 1924-es zsinat gerjesztett, így az első zsinat eredményeire támaszkodva alapos munkát várt el, melyet az előkészítő bizottságok által látott megvalósíthatónak. Ezen zsinat előkészítő munkálatainak bőségesebb iratanyaga kapott helyet a kötetben, nyilván ez annak is köszönhető, hogy ennél a zsinatnál már jóval nagyobb forrásbőségről beszélhetünk, azonban a már említett szerzői „erőteljesebb szelektálás” hagy bennünk némi űrt. Az 1924-es zsinat mintájára itt is megtalálhatóak hasonlóan a helyet, időt, célkitűzést tartalmazó körlevélrészletek, valamint a résztvevők nevét tartalmazó levelek mellett, az előkészítő főbizottság munkájához tartozó jegyzőkönyvek is. Azonban az - ennél a zsinatnál különösen fontos szerepet játszó - albizottsági iratanyag már nem kapott helyet a kötetben. A szerző indoklása a következő: „A tartalmi ismétlődések [...] és a terjedelmi korlátok miatt eltekintettünk az albizottságoknál felhalmozódott gazdag iratanyag közzétételétől.” A tartalmi ismétlődések egy ilyen típusú forrásbázisnál szinte elkerülhetetlenek, ezért érthető és jó választás volt, hogy a kötet fizikai formájában nem kaptak helyet. De mi indokolta ennek az iratanyagnak a kötethez tartozó CD- ROM-on való mellőzését? Terjedelmi korlát nem lehet indok egy ilyen típusú adathordozó esetében, hiszen az 1934-es dekrétumok is a kötethez tartozó lemezen találhatóak. Azonban meg kell jegyezni, hogy köszönhetően a forrásközlés remek felépítettségének, nem zavaró az elmaradt bőséges jegyzetapparátus, hiszen a szerző egy „fogalomtárat” is csatolt kötetéhez, amelyben az összes olyan kifejezés, fogalom szerepel, amely nélkülözhetetlen az ilyen típusú források helyes megértéséhez. Ennek ellenére meg kell
