Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Csermelyi József: A reformáció útjai. A Mika Sándor Egyesület műhelykonferenciája
A reformáció útjai. A Mika Sándor Egyesület mtíhelykonferenciája. Budapest, 2017. május 11. Bár „ecclesia semper reformanda est”, azaz az egyház mindig javítandó, kevés reformfolyamat járt akkora, máig tartó világtörténelmi jelentőséggel, mint az, amelynek szimbolikus kezdete idén október 31-én lesz 500 éves. Ebből az alkalomból ismét megnövekedett az igény egy új szintézisre, a 16. századi egyháztörténet kutatása terén az elmúlt évtizedekben született eredmények összefoglalására, amelyhez a Szekfű Gyula Szabadegyetem keretein belül a fiatal történészeket, a volt Eötvös-kollégistákat tömörítő Mika Sándor Egyesület is hozzá kívánt járulni a reformációs modellek és a legújabb magyar kutatási eredmények bemutatásával. A szabadegyetem programsorozata - amely célkitűzése szerint tudományos igénnyel, de a közbeszéd számára is érthető módon mutatja be a történelemnek és társ- tudományainak a közvéleményt is foglalkoztató kérdéseit - az emlékév apropóján ezúttal középiskolai tanárok és érdeklődő egyetemi hallgatók megszólítására vállalkozott. A műhelykonferencia védnöke, Borsodi Csaba dékánhelyettes nyitóbeszédében örömét fejezte ki esemény és helyszín szerencsés egymásra találásának, ugyanis a szabadegyetemnek a Szekfű Gyula Történeti Könyvtár adott otthont. Vendéglátóként hangsúlyozta, hogy az ELTE BTK Történeti Intézete mindig nagy örömmel biztosít helyszínt a történettudomány és a társadalom fontos kérdéseit tárgyaló konferenciáknak, illetve reményét fejezte ki, hogy elindul egy új feldolgozása a magyarországi reformációnak. Ezután az eseményt megszervező Arató György szólt néhány szót a szabadegyetem célkitűzéseiről, eddigi témáiról, kiemelve, hogy a reformáció hosszú időtartamú jelenség, e konferencia előadásainak csak a hőskornak számító 16-17. század bemutatására nyílik módja. Az első szekció két előadása még némiképp az előzmények bemutatására volt hivatott. A rendszeres vatikáni kutatásokat végző és számos ehhez kapcsolódó tanulmányt és forráskötetet jegyző Fedeles Tamás a késő középkori római papszentelések kérdését vizsgálta, vagyis azt, hogy mi vitte rá a magyarországi klerikusokat, hogy az Örök Városban vegyék fel az egyházi rendeket, annak ellenére, hogy ezt elviekben itthon is megtehették volna. Nem tipikus magyarországi jelenségről van szó, szerte Európából érkeztek jelöltek, hogy a presztízs és egyéb előnyök miatt Rómában szenteltessék fel magukat. A téma forrásanyaga a Vatikáni Titkos Levéltár iratanyagában található szentelési könyvek, kérvénykönyvek, bullaregisztrumok, közöttük kiemelkedő fontossággal bír a kamarai levéltár Libri formatarum címet viselő könyvsorozata. Az előadó a kérvényezési ügymenetet is bemutatva világított rá, hogy a római szentelések egyik fő oka az volt, hogy sokszor egyszerűbb volt elintézni az egyházi rendek felvételét ott, mint a jelölt otthonában, továbbá össze lehetett kötni kegyes za- rándokutakkal, javadalmak megszerzésével és egyházi peres ügyek elintézésével. A javadalmakra vonatkozó vizsgálat miatt a római forrásanyag örvendetesen kiegészíti Mező András gyűjtését a magyarországi patrocíniumokról. A kutatás jövőbeli feladata pedig az eredmények forrás- kiadványban való megjelentetése lesz, valamint - német mintára - annak
