Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.

74

Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017)

veztek ki, akit a kezdetektől szívesen látott a falu1«1 is), Ürmösi Sándor pedig még szeptember folyamán lemondott.1«2

Tanulságos, hogy ennek az ügynek a lezárását hogyan élte meg a püspök és az esperes. Kriza János azt írta Farkas György, marosszéki esperesnek Ürmösi lemondása kapcsán: „Ez nekem nagy könnyebbség. Legtöbbet vesződtem vele, miatta az ekkléjával egész püspökségem alatt.”*«3 Érintettsége miatt ennél sokkal részletesebben nyilatkozik Árkosi Dénes Krizához írott októberi levelében. „Rendelete szerint ide zárva küldöm1«« amaz ismeretes s inkább gúnyiratnak mondható levelet, melyből azon tanulságot vevém, hogy a kiért legtöbbet teszünk, vagy tenni törekedünk, töbnyire az a leghálátlanabb hozzánk. Harmincz éve mióta tanúlom az emberismeret tudománnyát. de azóta Ürmösi Sándornál hálátlanabb embert még nem ismertem.’^«s Levelének további részéből kiderül, hogy Ürmösi az esperest tette meg bűnbaknak, őt vádolta meg azzal, hogy miatta nincsen papi hivatala és így jövedelme. A felháborodott Árkosi Dénes azt írja, hogy ha Ürmösi még egyszer papi hivatalt kap, törvényes kinyomozását fogja kérni a vádaskodásnak, de addig is kéri a püspököt, hogy intse meg, „hogy szűnnyék meg Főtisztelendő Püspök urat, és engem a könnyenhivő nép előtt rágalmazni”.1«6 Levelét ennek ellenére azzal zárja, hogy a család iránti sajnálkozását fejezi ki: „Szánom, valóban szánom őt és nyomoru családját. Sajnálom, mindenekfelett sajnálom hasonlithatlan jó testvérét.”1«?

Hogy Ürmösi Sándor hogyan élte meg a lemondást, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy nem eshetett igazán kétségbe,1«8 mivel a Kolozsvári Közlöny november 13-i számában már felhívást ad közre, miszerint egy székely * 192 * * * 196 * 198

elhódíthatnak, azoknak jutalom adassék, itt tehát ólján betsületes, szelid, jámbor, s amellett jo pap kell, mint éppen Györfi Sándor, s ha kedvek elleni papot kapnának, meg lehet az áttérésekis nagy mértékben megtörténnének, észerént jobb ott hagyni s nem bojgatni.” Ld. Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1862. március 12. Kriza megfogalmazása szerint: Ürmösi „helyébe az ifjú Inczefit rendelém az ekkla nagy örömére”. Ld. Kriza János Farkas Györgynek. Kolozsvár, 1862. szeptember 27. - Farkas György esperes iratai (továbbiakban: FGyl.): rendezetlen anyag, amely a közelmúltig Marosvásárhelyen volt, jelenleg: MUEKvGyLt.

192 Kriza János Farkas Györgynek. Kolozsvár, 1862. szeptember 27. - MUEKvGyLt. FGyl. Azonban Árkosi Dénes leveléből tudjuk, hogy Ürmösi eddigre már a kepe bizonyos részét eladta, így a kirendelt Inczefi Dénesnek a szalmából, fűből semmi sem maradt, csak a fakepét kaphatta meg egészében. Vö. Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1862. október 18.

'«3 Kriza János Farkas Györgynek. Kolozsvár, 1862. szeptember 27. - MUEKvGyLt. FGyl.

‘«4 Az említett, Kolozsvárra felküldött levelet nekem nem sikerült megtalálnom.

‘«5 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1862. október 18.

196 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1862. október 18.

**7 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1862. október 18.

198 A felhívás a novemberi számban jelent ugyan meg, de feltehetően pár hónappal korábban le kellett adnia az újságnak, így maga a felhívás szövege valószínű, hogy még a tordátfalvi (már inogó, de még meglévő) papsága időszakában született. A tordátfalvi és nyomáti papság közötti időszakról csak feltételezhetjük, hogy esetleg Tarcsafalván, bátyja birtokán vészelte át, ha valamelyik lánytestvére Tordátfalván be nem fogadta, de ennek kisebb a valószínűsége.