Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 57 zség," ahová Ürmösi Sándor eddig (és életében ezután) került; de ezt egyértelműen nem magának, hanem az édesapjának köszönhette.97 Segédlelkészként a bér felét vagy harmadát kaphatta meg,98 s jelen esetben az apjával egy fedél alatt lakott, vele egy asztalnál étkezett.96 * 98 99 Csak gyanítható, hogy ez - bár bizonyosan sokkal könnyebb volt, mintha lakását-asztalát idegennel kellett volna megosztani - nem volt feszültségmentes. A lelkész háza 1790-ben épült, a leírása szerint pedig a következőképpen nézett ki: „az udvar felöli egészszen tornáczos lévén, a tornácznak allya bé-deszkázva melybe és azon belül az ereszbe vagy Pitvarba bé-menetelt enged egy kurta Ajtó, melynek sarkai és kilintse vasból készíttettek; a Pitvarból jobbra vagyon bé-menetel a Papság Lakó Házába melynek deszka ajtaja vas sarkú és zárú; két üveg ablakai ónba foglaltattak, tüzelő kemenczéje füttőjével együtt zöld mázas kájhákból rakatott, vagyon benne egy fiokos testetlen asztal, borított testetlen Pad, és a fal oldalára fel-szegezve két festékes karos fogasok... Ezen Házból a tüzelő kemencze véginél egy vas sarkú és kilintsű fenyő deszka ajtón által vagyon bé-menetel a Tanuló-Házba mely világosíttatik ónban foglalt egy üveg-ablakon által, és melegíttetik azon kemenczétől melyből a Lakó Ház. A Lakó-Ház ajtajával szemben lévő ajtón által melynek vas sarkai és fa zárója vagyon, a Pitvarból engedtetik bé- menetel egy házatskába, melynek vágynak egy nagyobb s más küssebb ab96 Az eddig feltárt források tanúsága szerint az olyan méretű egyházközségekre, mint Tordátfalva, anyagiak miatt nem érkezik panasz a tanítóktól / lelkészektől. «z Az eset természetesen nem egyedülálló. Éppen emiatt mondja ki a kánon, hogy ugyanabban az egyházközségben a pap fia apja halála után rendes lelkész nem lehet. Viszont a legegyszerűbb volt mind a lelkésznek, mind a falunak a pap fia kirendelése. Erről ír a muzsnai meggyengült lelkész és fia esetében Inczefi József esperes 1861- ben. A falu „minden reménysége ott van, hogy öreg papja ki fogja fiát hozni maga mellé segédnek a nyáron. Hogy ez az Ifjú miilyen tanulásu és erkölcsű, mi ugyan nem tudhatjuk; de a Muzsnai népet becsületes magaviseletével megnyerte, a mi Híveink pedig prédikállásába úgy belé szerettek, hogy tellyes megelégedések van benne, s kirendeltetését az atyjánakis, nékemis, a tisztelt Consistoriumnakis a volt az akaratja, hogy előbb végezzen és censurázzon, s meg lehet - még egyéb okokra nézveis, kirendeltetése elmaradott. Most már, miután a fiú végezend, a Muzsnai elgyengülést, és az ottani erőss ref. Eklézsiát tekintve, szükségesnek látom annak apja mellé kirendeltetését. - Tudom, hogy vágynak előtte másokis, a talán eminensebbekis; de az illyenek Muzsnai segéd papságra nem vállalkoznak: külömbenis más oda nem mehet segédnek, csak a Fiú az atyja mellé; mert az idegen az öreg pappal egy házban nem lakhatnék, az Eklézsiának pedig módja nincs, hogy két hajlékról gondoskodjék: de a fiú az apával egy házbais elfér, egy asztalrolis ehetik.” (Inczefi József Kriza Jánosnak. Ders, 1861. december 19.) 98 Vö. Az Unitárius vallás közönség Egyházi Törvényei. 451. Canon. Ennek azonban a gyakorlat bizonyos esetekben biztosan ellentmondott, pl. éppen Ürmösi esetében az apjával 1856-ban úgy osztoztak, hogy a fiatal Ürmösi Sándor kapta a papi bér kétharmadát, (vö. Ürmösi József Árkosi Mihálynak. Tordátfalva, 1855. október 27.) Maga a kánon is megengedő: a „környülállásoktól” teszi függővé a kápláni bér nagyságát. 99 Éppen emiatt szokták, ha gyermekük van, őt maguk mellé kérni az idős lelkészek/tanítók, mivel idegennel mindent megosztani nagyon sok feszültség forrása lehet. (Vö. pl. Tóth János, öreg mester esetét a kissolymosi eklézsiában 1857-ben.)
