Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
54 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) jelzi, hogy ott is legalább négy alkalommal érkezett panaszos levél ellene.?2 Az ezekben használt érvrendszeren jól látszik, hogy egy ilyen folyamatot (alaptalan bevádolás - elhelyezés - rossz hírének előtte járása - újabb elégedetlenségek) szinte lehetetlen megállítani. 1854-ben a kadácsi hívek két okát adják panaszlevelük megírásának: az egyik a választási joguk elvétele, a másik, hogy nekik „olyan Pap rendeltetett a ki tetemes hibákkal vádolva lévén, más Ekklésiákba el helyezni nem tudván, minden akaratúnk ellenére erőszakoson Ekklésiánkba tétetett [...] meg valjuk tisztán, elfogadni nem akartuk, mivel már Megyéje által külömbféle vádlásokkal el mocskolva volt”.?3 3. Bordos (1847. május körül — 1850. március 21.) Ezekkel az eseményekkel a háta mögött került Ürmösi Sándor a kollégium befejezését követő hetedik évben végre önálló papi állomáshelyre. A Keresztúri székhez72 73 74 75 tartozó Bordos76 az 1766-os összeírás alapján filiáival együtt közepes méretű egyházközségnek tűnik, mivel 54 családfőt számláltak össze, ami összesen 228 unitárius hívet jelentett.76 Az 1850-es összeíráskor Bordos egyetlen filiájával már kicsi egyházközségnek77 számít az ott élő 86 unitárius lélekkel (illetve a hozzá tartozó csöbi 8 fővel).78 72 Az 1847-es tiltakozásuk után 1854-ben, 1857-ben és 1861-ben is levelet fogalmaztak annak érdekében, hogy papjukat elrendeljék. 1861-es levelükben foglalják össze a korábbi próbálkozásaikat. Ld. A kadácsi hívek Székely Mózesnek, hn., én. [Kadács, 1861. március 23. (érkezett)] Ott nem sorolják fel, de 1858-ból is fennmaradt egy tiltakozó kérlevelük. Ld. A kadácsi hívek levele papjuk, Ürmösi Sámuel elrendelése érdekében Székely Mózesnek. Kadács, 1858. február 3. 1862-ben Árkosi Dénes arról tudósitja Krizát, hogy a kadácsi papot valahová jó lenne elrendelni, de a környékükben a híre miatt sehová sem lehetséges. Ld. Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1862. február 20. 73 A kadácsiak Székely Mózes, püspökhelyettesnek és az Egyházi Képviselőtanácsnak, hn. én. (Érk.: 1854. január 18.) 74 A 19. század elején-közepén a Keresztúri székhez tartozott, ma a Marosi egyházkör része. Vö. A Magyar Unitárius Egyház honlapja: www.unitarius.org / Marosi Egyházkor. - 2015. március. 75 A bordosi unitárius egyházközségi anyag lelőhelyéről nincs tudomásunk, feltehetően a megmaradt iratok ma is Bordoson vannak. (Molnár Lehel szíves szóbeli közlése.) 76 MATKÓ, 1907. 44-45. p. Összehasonlításképpen Tordátfalván, ahol az apja szolgált, és ami már a levelek tükrében is egy családos embernek is megfelelő, végleges állomáshelynek is tekinthető egyházközség volt, ekkor 46 családfőt és 154 személyt találtak. 77 Bordos sem volt mindig kicsi és gyenge egyházközség. A 17. században egy ideig püspöki székhely is volt. Híres volt ekkor unitárius iskolája. A 18. században a földesúr egy jezsuitát hozott udvari papul, aki folyvást meg akarta téríteni az unitáriusokat. 1728-ban dologidőben cselédekkel és egy kereszttel indult az unitárius templom elfoglalására, azonban az asszonyok forró vízzel és nyársakkal .védekeztek, s így Deák Lajos elmondása szerint a pap megkopasztva, véres fővel, keresztjét eldobva volt kénytelen menekülni. A templomot nem sokkal ezután katonasággal foglalták el és kényszerítették az emberek nagy részét az áttérésre. Vö.: Deák Lajos: A bordosi unitárius templom elfoglalása. In: Unitárius Közlöny, 1908. 7. sz. 124-125. p. 78 Népszámlálás, 1850. 138-139. p., 60. sz. táblázat. Mellettük 504 római katolikus, 11 görögkatolikus, 9 református és 9 izraelita személy élt.
