Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
48 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) súlyosabb vétségnek számított, hogy - feltehetően prédikációinak sikerén felbuzdulva« — fellázította a szentháromságiakat „az ottani igen becsületes, erkölcsös, mindenekben Egyházias magaviseletű Pap” Ürmösi Sámuel ellen, azt tanácsolván, hogy adjanak be ellene panaszlevelet a vizitáció alkalmával. Ezt az esperes leírása szerint maga fogalmazta, majd mással másoltatta le, „nehogy az ő körme nyomai láttassanak” - mindezt annak reményében tette, hogy Ürmösi Sámuel megbuktatása után őt választják meg rendes papjuknak. Amikor ezek „az Írtak szerint tudomására jutván a visgáló széknek, felszollitotta nevezett Ürmösi Sándort, de e nem hogy mint bűnös publicanus bűneit meg- esmérve, megtérésének Ígéretét mondta volna el - egyenesen kimondta: hogy neki abban senki sem parantsol, hogy ahul akar ne orálhasson pénzért, mert a világiokis teszik ezt, hát ő mint Egyházi személj: mért ne tehetné? Sőt midőn heljzetét nekie magyaráztam volna, nyilván kimondta, hogy nékie azon hatalmat a Fő Tisztelendő Püspök Ur adta, s én einem vehetem, neki nem parantsolok, nemis halgat rám - ezolta Fő Tisztelendő Ur nekem, még miolta csekélj helyzetemben vagyok, senki nem mondta, s most sem fájt volna ölj erőssen, ha nem a nép előtt lesz vala mondva, mert úgy tsakis igénytelen személyem lesz vala inkább sértve, s könyen négy szem közt elis lehet vala igazitni, de így egész Ekklésia előtt nekem és a visitationak, melynek tekintéljét veszedelmesen szokta az ilj sérteni, fenyíték nélkül reménlem nem maradhat. [...] Sajnálom, hogy ilj tényeket kelletik feljelentenem, de egyebet nem tudok tenni - vagy az akarok lenni, aminek a felsőbbség tett, vagy leszek köz legény, mert könyebb engedelmeskedni, mint másnak rendezkedni, már pedig ha egy Lévita kimeri a Nép előtt mondani, neki nem parantsolok - meg sem halgat sat. úgy mondja pedig ki, hogy mondása büntelen marad, akkor jobb nem lenni, mint lenni.”43 44 A hosszan idézett levélből azonnal láthatóvá válik az az alaphelyzet, amely a következő néhány hónapban tovább fog fokozódni, míg eljutunk egy jól már meg nem oldható patthelyzetig. Már ekkor kirajzolódik egy felháborodott, elkeseredett, jogosan haragos esperes alakja, aki maga is megdöbben azon, amit felelősséggel viselt hivatalában át kell élnie. Emellett halványan kivehető egy rendes, derék pap körvonala is, aki csupán belekeveredett egy helyzetbe, s ahogy most is, a későbbiek során is fölötte, rajta kívül történnek az események. Még nem látszik, csak a háttérben sejthető a felbőszült (felbőszített?) tömeg, akik közül egyesek kicsinyes okok miatt elhatározták papjuk elhelyeztetését. És kezdenek sejleni a körvonalai annak a személynek is, aki a szikrát lobogó lánggá változtatta, aki 43 „Az egész lázadásnak, mely tisztelt papunk ellen mostanában dühöng, két három egyén volt ecclésiánkban indítványozója, kik minden alapos ok nélkül ingerültségbe jővén, haragudni kezdettek papunkra, s ezen ellenséges indulattyokat titkonn közlötték többekkel másokkal is: nevezetesen pedig Kis adorjáni Lévita Ürmösi Sándorral, kit egyszeri kétszeri hatalmas prédikállásáért főnökökké választottak, s tölle útasitásokat vettek.” A szentháromságiak Ürmösi Sámuel mellett, hn. én. (Érk.: 1847. március 15.) 44 Farkas György Székely Sándornak. Szentgerice, 1846. december 9.
