Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.

Ürmösi Sándor életpályája II.

43

Vadad ekkor a marosszéki egyházkor egyik legkisebb unitárius települése.* 5 6 A faluban az unitáriusok vannak többségben, 1766-ban 192,5 1850- ben 314,7 1868-ban 393 unitáriust számolnak össze.8 Farkas György, marosszéki esperes 1843-ban azon öt marosszéki település közé sorolja, amelyek „olyan helyzetben vágynak, hogy egy ebédet sem tudnak adni egy GVisitationak,9 talán egy két évek alatt vergődnek ki valamit szegénységekből”.10 A vadadi lelkészek nem túl sűrűn, 10-20 évente váltják egymást, az ekkor itt szolgáló Kisgyörgy Ferenc, öreg lelkész 1830-tól 1846-ban bekövetkező haláláig állt az egyházközség élén. Ellene és az akkori tanító, László Antal ellen már 1842 végén panaszlevelet fogalmazott a falu, de ezzel akkor az aláírások hamis volta miatt nem foglalkoztak érdemben.11 1844-ben a panaszok felújulnak,12 * ekkor az a döntés születik, hogy az öreg, elgyengült papot, hiába panaszolnak ellene, nem helyezik el (mivel öregen egyetlen egyházközség sem fogadná el), de a fiatal tanító helyett újat neveznek ki, aki segédlelkészként az idős pap munkáját is megkönnyítheti.15 A bevádolt tanító, László Antal, akinek a helyébe Ürmösi Sándort kinevezik, a következőképpen festi le helyzetét:

lelkészi feladatokat neki kellett ellátnia. Mivel azonban Ürmösi Sándor ekkor még nem volt felszentelt lelkész, így minden bizonnyal inkább csak a hétköznapi, illetve vasárnapi prédikálást kaphatta feladatul, a keresztelés, esketés, úrvacsoraosztás nem tartozhatott a kötelességei közé. (A pontos felosztást nem ismerjük, de Farkas György esperes leveléből a fent vázolt tűnik a korszakban és az adott helyzetben a leghihetőbbnek. Vö. Farkas György Székely Sándornak. Szentgerice, 1844. július 17.) Fontos még megjegyezni, hogy általában a lelkész és a tanító fizetése között nagy volt a különbség, legtöbbször a tanító feleannyit kapott mindenből, mint a pap, de sok helyen még annál is kevesebbet. A vadadi mesteri és lelkészi kepe nagyságára nincsenek pontos adataink.

* Székely Sándor Farkas Györgynek. Kolozsvár, 1844. június 6.

5 A különböző unitárius egyházkörök egymáshoz viszonyított nagyságának megállapításához az 1766-os összeírás megjelent összesítését, illetve az 1868-as, kéziratban lévő név szerinti unitárius népesség-összeírását használtam. Kiegészítő, illetve az együttélő felekezetek nagyságának megállapításához az 1850-es népszámlálás adatait hívtam segítségül. Vö. Matkó László: Az erdélyi unitáriusok 1766-i összeírása. In: Keresztény Magvető, 1907. 1. sz. 39-48. p. (továbbiakban: Matkó, 1907.); Az unitáriusok név és lélekszám szerinti összeírása 1868-ban. I—II. köt. -MUEKvGyLt.; Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Sajtó alá rend.: Dávid Zoltán. Bp., 1994. (továbbiakban: Népszámlálás, 1850.) Vadadi egyházközségi iratok: MUEKvGyLt. (jelenleg rendezetlen), az anyakönyvek: Maros megyei Állami Levéltár, (továbbiakban: MmÁLt.)

6 Matkó, 1907.46. p.

i Népszámlálás, 1850. 128-129. P-. 55- sz. táblázat. Mellettük 1850-ben 44 református, 23 római katolikus és 5 görögkatolikus él.

8 Az unitáriusok név és lélekszám szerinti összeírása I. 683-691. p. -MUEKvGyLt.

4 generális vizitáció: általános vizitáció, amelyet a püspök végzett meghatározott időközönként.

10 Farkas György Székely Sándornak. Szentgerice, 1843. július 27.

11 MUEKvGyLt. UP iratok, 1843.

12 MUEKvGyLt. UP iratok, 1844.

'3 Farkas György Székely Sándornak. Szentgerice, 1844. február 7.