Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában
--------------------------Közlemények A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában Kasznár Attila Problémafelvetés A Kínai Népköztársaság globális hatalmi státusza mind kevésbé megkérdőjelezhető tény, azonban továbbra is kevés szó esik arról, hogy milyen ideológiai háttérre épithet a pekingi vezetés, amikor a nemzetközi politika színpadára lép. Holott mindinkább bizonyított, hogy a bölcseleti vallási rendszer nem csak Kína belpolitikai viszonyaira van óriási hatással, hanem annak nemzetközi térnyerésében is kiemelt szerepet kap. A Hans Küng által felállított vallástipológia szerint a klasszikusan is értelmezett prófétikus és misztikus vallási rendszer mellett létezik egy Kínában kialakult és a Távol-Keleten teret nyert rendszer is, a bölcseleti.' Az elsődlegesen a konfucianizmus által uralt vallási szisztémában kiemelt szerepet tölt be az egyén és a közösség viszonya, amely jó hátteret biztosít egy központosított kormányzati akarat megvalósításának. Az egyéni érdeket alapvetően a közösségi lét hátterébe szorító konfuciánus gondolkodás ugyanakkor — szerencsétlen konstellációk esetén - akár rendkívüli társadalmi problémák forrásává is válhatna a személyes érzések felszínes kezelése miatt. Ennek kiküszöbölését szolgálja a taoizmus, amelynek tanításai mintegy politikai ellenpontként jelentkeznek, hiszen alapjaiban véve „egészen más értékrendszert képvisel”,1 2 3 mint Konfuciusz ideológiája, ugyanakkor annak komplementereként képvisel egy szisztémát.3 A taoizmus egyensúlyozó szerepe tökéletesen illeszkedik az ősi kínai vallási felfogás által felállított és az univerzizmus által kiteljesített alaptézishez, mely szerint alapvető törekvés az élet, a lét minden színterén az egyensúly fenntartása. Ennek közismert példájaként jelentkezik a jin és jang kettőssége, amely szimbolizálja is ezt a kiegyenlítődési törekvést, miközben minden esetben igaz, hogy az egészből az egyik pont annyival részesülhet többet, amennyivel a másik kevesebbet. Az egyensúly pedig biztonsághoz és biztossághoz vezet, ez a kettősség teszi lehetővé Kína belpolitikai folyamatainak stabilitását, illetve teremti meg a lehetőséget arra, hogy a külpolitika terén a mindenkori kínai állam nehezen értelmezhető és még kevésbé kiszámítható tevékenységet folytasson. A Kínai Népköztársaság globális nagyhatalom építési tevékenysége ugyan számos alkotóelemből áll, ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy a folyamat biztos alapját a bölcseleti vallási rendszer adja. Amennyiben a fenti állítást igaznak fogadjuk el, abban az esetben igaznak kell tekinteni azt is, hogy a rendszert alkotó vallásokban megjelenő tanok nemzetközi biztonságpolitikai vonatkozásokkal bírnak. 1 A bölcseleti vallási rendszer középpontjában a bölcs személy áll, akinek kinyilatkoztatásai jelentik a filozófiai mondanivalót. Vö.: Küng, Hans - Ching, Julia: Párbeszéd a kínai vallásokról. Bp., 2000. 2 Shih, Chih-YU: The spirit of Chinesee Foreign Policy. New York, 1990. 46. p. (A szerző fordítása.) 3 Önállóan, a másik nélkül egyik sem bizonyulhatna hosszú távon, egy nagy lélekszámú közösségre értelmezve életképesnek.
