Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században

A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata 13 Sándor olyan kihívásnak tartotta a szektát, amely az egyházat belső meg­újulásra, belső reformációra készteti.“»8 A református egyház az 1930-as években nagy érdeklődéssel figyelte a szekta-kérdés alakulását, de továbbra is döntően egyházi ügyként kezelte. Az egyházi sajtóban megjelent teológiai írások kizárólag a hitvédelem esz­közeit tartották alkalmazhatónak, de a nem nyilvánosságnak szánt doku­mentumok alapján úgy tűnik, hogy a református egyház egyes vezetői egyre inkább az állammal (pontosabban a rendfenntartó erőkkel) való szoros együttműködés alternatíváját választották. Az 1933-ban tartott sárospataki lelkészértekezlet előadásainak anyagát írásban is kiadták. Külföldről pén­zelt és behurcolt betegségnek tartották a szabadegyházakat. A könyv bap­tistákról szóló tanulmányára Somogyi Imre reagált, aki tarthatatlannak vélte azt az állítást, miszerint e kis protestáns egyházak szekták volnának. Ennek ellenére megjegyezte, hogy a füzetben foglalt bántó kitételek dacára sem viseltetnek a baptisták ellenségesen a református egyházzal szemben. Biztosította olvasóit aziránt, hogy a baptisták a református vallásfelekeze­tet továbbra is tiszteletbe tartják, és szellemi értékeit elismerik.49 A történelmi egyházak esetében közös vonásként figyelhető meg a mindennapi élet szintjén, hogy az áttért híveket saját felekezetűk szem­pontjából elveszett embernek, gyakran „halottnak” tekintették. Katolikus és református papok, lelkészek egy hívük valamelyik kisegyházhoz történő csatlakozása esetén „egyházuk temetéséről” beszéltek, és az egész falu fi­gyelmét felhívták a történtekre.* 50 A szabadegyházi közösségek eltérően viszonyultak a történelmi egy­házakhoz. Hitelvi okok miatt egységesen elzárkóztak a római katolikus egyháztól. A protestáns egyházakhoz azonban különbözőképpen viszonyul­tak. A denominációs orientációjú baptista, metodista egyház és a Keresz­tyén Testvérgyülekezet nyitott volt a felekezetközi párbeszédre. így híveik a budapesti Aliansz imahéten 1921-ben együtt imádkoztak a reformátusok­kal. Sőt ebben az évben a már említett egyházak negyedévente Aliansz összejöveteleket tartottak.5» A történelmi protestáns egyházak és az újprotestáns entitások együttműködésében előremutató kezdeményezés­nek bizonyult, hogy az Evangéliumi Szövetség magyarországi munkájában 1927-től egyre nagyobb súllyal vettek részt a szabadegyházi entitások. Az 1936-ben megalakuló Magyar Evangéliumi Szövetség választmányában jelentős helyet kaptak a baptista és metodista lelkipásztorok. Az 1937. no­vember 19-én elfogadott alapszabály szerint az egyesület célja többek kö­zött az volt, hogy védelmezze a vallásszabadságot, és mindent megtegyen a vallásüldözés megakadályozásáért.52 E szabadegyházi entitások ökumeni­kus beállítottságát tükrözi Blake metodista püspök 1925-ben a felekezet Évi Konferenciának megnyitásán mondott köszöntője: „Isten nem methodista, ■»« Fazekas, 1996.61. p. «» Szigeti, 1981.161-162. p. 50 Fazekas, 1996.64-65. p. 51 Khaled A. László: A magyarországi metodizmus története 1920 és 1948 között. Egy vallási alternatíva esélyei Trianontól a fordulat évéig. Pécs, 2011. (Kézirat. PhD- disszertáció. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar.) (továbbiakban: Khaled, 2011.) 131. p. 52 Rajki-Szigeti, 2012.215-216. p.

Next

/
Thumbnails
Contents