Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata 13 Sándor olyan kihívásnak tartotta a szektát, amely az egyházat belső megújulásra, belső reformációra készteti.“»8 A református egyház az 1930-as években nagy érdeklődéssel figyelte a szekta-kérdés alakulását, de továbbra is döntően egyházi ügyként kezelte. Az egyházi sajtóban megjelent teológiai írások kizárólag a hitvédelem eszközeit tartották alkalmazhatónak, de a nem nyilvánosságnak szánt dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a református egyház egyes vezetői egyre inkább az állammal (pontosabban a rendfenntartó erőkkel) való szoros együttműködés alternatíváját választották. Az 1933-ban tartott sárospataki lelkészértekezlet előadásainak anyagát írásban is kiadták. Külföldről pénzelt és behurcolt betegségnek tartották a szabadegyházakat. A könyv baptistákról szóló tanulmányára Somogyi Imre reagált, aki tarthatatlannak vélte azt az állítást, miszerint e kis protestáns egyházak szekták volnának. Ennek ellenére megjegyezte, hogy a füzetben foglalt bántó kitételek dacára sem viseltetnek a baptisták ellenségesen a református egyházzal szemben. Biztosította olvasóit aziránt, hogy a baptisták a református vallásfelekezetet továbbra is tiszteletbe tartják, és szellemi értékeit elismerik.49 A történelmi egyházak esetében közös vonásként figyelhető meg a mindennapi élet szintjén, hogy az áttért híveket saját felekezetűk szempontjából elveszett embernek, gyakran „halottnak” tekintették. Katolikus és református papok, lelkészek egy hívük valamelyik kisegyházhoz történő csatlakozása esetén „egyházuk temetéséről” beszéltek, és az egész falu figyelmét felhívták a történtekre.* 50 A szabadegyházi közösségek eltérően viszonyultak a történelmi egyházakhoz. Hitelvi okok miatt egységesen elzárkóztak a római katolikus egyháztól. A protestáns egyházakhoz azonban különbözőképpen viszonyultak. A denominációs orientációjú baptista, metodista egyház és a Keresztyén Testvérgyülekezet nyitott volt a felekezetközi párbeszédre. így híveik a budapesti Aliansz imahéten 1921-ben együtt imádkoztak a reformátusokkal. Sőt ebben az évben a már említett egyházak negyedévente Aliansz összejöveteleket tartottak.5» A történelmi protestáns egyházak és az újprotestáns entitások együttműködésében előremutató kezdeményezésnek bizonyult, hogy az Evangéliumi Szövetség magyarországi munkájában 1927-től egyre nagyobb súllyal vettek részt a szabadegyházi entitások. Az 1936-ben megalakuló Magyar Evangéliumi Szövetség választmányában jelentős helyet kaptak a baptista és metodista lelkipásztorok. Az 1937. november 19-én elfogadott alapszabály szerint az egyesület célja többek között az volt, hogy védelmezze a vallásszabadságot, és mindent megtegyen a vallásüldözés megakadályozásáért.52 E szabadegyházi entitások ökumenikus beállítottságát tükrözi Blake metodista püspök 1925-ben a felekezet Évi Konferenciának megnyitásán mondott köszöntője: „Isten nem methodista, ■»« Fazekas, 1996.61. p. «» Szigeti, 1981.161-162. p. 50 Fazekas, 1996.64-65. p. 51 Khaled A. László: A magyarországi metodizmus története 1920 és 1948 között. Egy vallási alternatíva esélyei Trianontól a fordulat évéig. Pécs, 2011. (Kézirat. PhD- disszertáció. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar.) (továbbiakban: Khaled, 2011.) 131. p. 52 Rajki-Szigeti, 2012.215-216. p.
