Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) másul ugyanis a törvényileg nem létező, de a társadalomban ténylegesen jelenlévő nazarénusok létezését. Ehhez pedig a helyi hatóságoktól segítséget kaptak. így tovább folytatódtak az erőszakos keresztelések és a pénzbírságok az egyházi temetés mellőzése miatt.2* Az induló szabadegyházakkal kapcsolatos problémák egy része végül 1894-ben megoldódott a polgári, házasságkötés és a polgári anyakönyveze- tés bevezetésével. Az 1895. évi XLIII. törvénycikk a lelkiismereti szabadság alapelemeinek deklarálásával és a felekezeten kívüliség kategóriájának hallgatólagos bevezetésével lehetővé tette a „másképp gondolkodók” számára a bevett egyházakból való kilépést. A szabadság azonban csak részlegesen valósult meg, mert gyermekeiket valamelyik bevett vagy elismert vallás szerint kellett nevelniük. A társadalmi és politikai rendszer jellegéből fakadóan a vallási piac liberalizációja is felemásra sikeredett. Az állam által el nem ismert vallási entitások, ahová az újprotestáns entitások a baptisták kivételével (őket 1905-ben elismerték) 1945-ig tartoztak, számos nehézséggel küzdöttek. Összejöveteleik megtartása ugyanis a helyi hatóságok jó- és rosszindulatának volt kitéve. E törvényi rendelkezések, illetve a nazarénus és a baptista felekezet missziós tevékenységének csökkenése, valamint integrálódásuk a falu vagy a város életében csökkentette köztük és a történelmi egyházak között meglévő feszültséget. Az 1890-es évek végén azonban két újprotestáns entitás (adventista és metodista) is elkezdte a működését az országban. A sok hasonlóság ellenére fontos különbséget is tapasztalhatunk az újabb entitások működésében. E két felekezet ugyanis külföldről érkező misszionáriusok, lelkészek Magyarországra történő helyezésével indította el tevékenységét. Az Egyesült Államok területéről érkező, volgai német származású John Frederick Huenergardt megérkeztével a korábban maximum vallási „egzotikumot” jelentő adventizmus már konkurenciát jelentett számukra a hozzájuk tartozó vallási keresőkért folytatott küzdelemben. Szociológiai és teológiai értelemben véve az akkori adventizmus „szektás” karakterű misz- sziós tevékenységének központi elemét a más egyházakétól eltérő tanításainak hirdetése alkotta. Ez értelemszerűen dogmatikai vitákat váltott ki.2» A szellemi eszközök mellett a nyugati típusú történelmi egyházak reakciói velük szemben inkább lokális jellegűek voltak. így például agitáltak az adventista igehirdetők, illetve az entitás által kiadott és terjesztett irodalom ellen. Jellemzően hatósági eszközök igénybevételével törekedtek egy-egy településen összejöveteleiket betiltatni, vagy a felekezet missziómunkásait onnan kitiltatni.* 26 A metodizmus27 magyarországi megjelenése a protestáns antialkoholista Magyar Kékkereszt Egyesülethez köthető. A bácskai Újverbászon lévő kékkeresztesek meghívására Robert Möller utazott közéjük, és három *4 Kardos-Szigeti, 1988. 235. p. 2s Rajki Zoltán: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója. John Friedrick Huenergardt élete és korának adventizmusa. Bp., 2004. (továbbiakban: Rajki, 2004.) 88. p. 26 Rajki, 2004. 89. p. 22 A Magyarországi Metodista Egyház történetéről bővebben: Keskeny utak. Tanulmányok a Magyarországi Metodista Egyház történetéről. Szerk.: Lakatos Judit. Bp., 2005.
