Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
6 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) suk szerint - rendszeres összejöveteleket, hogy „távol tartva magukat a hamis világi barátoktól, szent énekeket énekeljenek és összegyülekezve Istent méltóképpen tiszteljék”.12 * * * Jó példa erre a nazarénus vezető, Bella József esete, akit egy társával rá akartak beszélni a római katolikus egyházba való visszatérésre. O úgy vélte, hogy ez „éppen olyan, mintha a parázna és buja Potifárnét hallanánk rábeszélni Józsefet arra, hogy paráználkodjék vele”. >3 A nazarénus eszmék az 1850-es évek közepén, a baptista az 1860-as évek végétől jutottak el a parasztsághoz. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk a szegényparasztság és az agrárproletariátus soraiból. Sikerük titka a bibliás kegyességük mellett az volt, hogy tagjaikat társadalmi rangtól, nemzetiségtől függetlenül testvérként kezelték. A korábbi egyházukban „senkinek” tartott parasztemberek e gyülekezetekben tisztséget tölthettek be.1! Térhódításuk eltérően érintette a történelmi egyházakat. Adataink szerint 10 ezer reformátusból 34, míg ugyanennyi evangélikusból 38 lett felekezeten kívüli 1895 és 1913 között. Ez az arány a római katolikusoknál 5, míg a görög katolikusoknál 6 fő volt.« így a katolikus egyházat „érintettség hiánya” miatt nem igen foglalkoztatta e probléma 1918 előtt, míg a református és az evangélikus egyház életében élénk visszhangot váltott ki. A nazarénus és a baptista entitás magyarországi megjelenése idején a történelmi protestáns egyházak belső válsággal küzdöttek. A felvilágosodás hatására a protestáns teológia, igehirdetés és hitgyakorlat átalakult, aminek hatására a templomok kiürültek. A hagyományos puritán gyökerű népi vallásosság a gyülekezeti élet peremére szorult. A presbitériumokba a helyi intelligencia képviselői kerültek. A történelmi protestáns egyházak hagyományosan megélt, bibliás kereszténységet ápoló hívei alkották azon vallásos keresőket, akik a néprajzi szakirodalomban parasztecclesioláknak nevezett fraternitas jellegű közösségekben élték hitéletüket. A hivatalos egyház azonban rossz szemmel nézte tevékenységüket, ezért a hivatalos gyülekezettől való elidegenedésükkel párhuzamosan nőtt a szemükben a velük lényegében azonos kegyességet gyakorló szabadegyházi entitások közösségeinek vonzása.16 Ennek eredményeként sorra alakultak a nazarénus és a baptista gyülekezetek az országban. A két felekezet híveinek aktív evangelizációs tevékenysége felborította a magyarországi „vallási piac” addigi monopolisztikus berendezkedését. Az „új piaci szereplők” az amerikai típusú „szabad verseny” módjára végezték tevékenységüket, és lényegében a történelmi egyházak „bibliás keresőit” érték el. Csekély társadalmi befolyással (követőik aránya 1910’körül érhette el a lakosság 1-2 ezrelékét) rendelkeztek, mégis a történelmi egyházak lelkészeit, közvéleményét ez a kérdés jobban foglalkoztatta, mint a szintén formális tagsággal rendelkező és csak a formális egyházi szertartásokat (gyerekkeresztség, konfirmáció, egyházi esküvő, temetés) a szokások vagy a 12 Kardos-Szigeti, 1988.81. p. ‘3 Kardos-Szigeti, 1988.87-88. p. '4 Kardos-Szigeti, 1988.114-115. p. '5 Kardos-Szigeti, 1988. 251-252. p. 16 Szigeti Jenő: A magyarországi szabadegyházi közösségek keletkezése és a protestáns egyházak. In: Ud: „És emlékezzél meg az útról...” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981.16-17. P-
