Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - RECENZIÓK - Gesztelyi Hermina: Papp Kinga: Tollforgató Kálnokiak. Családi íráshasználat a 17–18. századi Erdélyben
Recenziók Papp Kinga: Tollforgató Kálnokiak. Családi íráshasználat a 17—18. századi Erdélyben. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2015. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 284.) 293 old. Papp Kinga 2012-ben megvédett doktori disszertációja három évvel később látott könyv formájában is napvilágot. A szerző tudományos érdeklődése láthatóan az íráshabitus vizsgálata, az erdélyi értelmiség íráshasználata felé mutat. Jelen kötetben ezt egy kevéssé a kutatások homlokterébe került család négy generációjának Írásos tevékenységén keresztül mutatja be - utalva az utódoknál tovább élő hagyományra is, amivel az írásszokások folytonosságát érzékelteti. Hatalmas kutatás, impozáns forrásfeltáró levéltári munka előzte meg a kötet elkészültét, amit a terjedelem közel egyharmadát kitevő függelék is jelez. Itt a családfa mellett főként a Kálnoki családtól fennmaradt, még kiadatlan levelek, kalendárium és végrendelet részletek átirásai találhatók. A szerző minden esetben jelzi lábjegyzetben, amikor kéziratos forrást használ, hivatkozva a függelék megfelelő részére. Éppen a nehéz hozzáférhetőség, a kiadás hiánya miatt váltak a könyv szerves részévé ezek az egodokumentumok, többnyire a főszöveg szempontjából lényeges darabok kerültek a függelékbe. Ennyi feltáró és filológiai munka után érdemes lenne nem csupán részletekben, válogatás formájában, hanem teljes egészében közzétenni ezt a korpuszt, hiszen már eddig is rengeteg időt és energiát fektetett közlésébe a szerző, valamint a további kutatások számára is hasznos kiindulópontot jelenthet. Ez a nagy gonddal elvégzett forrásfeltárás és a részben elérhetővé tett eredménye jelzi a kötet egyik kiemelkedő erényét, az alapos és precíz munkát, amely megbízható szakirodalommá teszi Papp Kinga könyvét. A bevezető egységek (Bevezetés; Források és diskurzusok; A székely nemesek társadalmi, felekezeti és gazdasági helyzete a ty. század végén—a 18. század első felében) világosan és logikusan indokolják a témaválasztást, körülhatárolják a vizsgált korpuszt, ismertetik az alkalmazott szemléletet és módszertant, valamint kontextualizálják a Kálnoki családot és íráshasználatukat — utalva már itt a kutatás további irányaira is. A források lelőhelyeinek és az átírási elvek bemutatását követően a szerző az íráshabitus-vizsgálatban jelöli meg fő szempontját, kapcsolódva ezzel az igen eredményes történeti antropológiai megközelítéshez. Ennek szükségszerűen részét képezi a reprezentációelmélet alkalmazása, bizonyos műfaji kérdések megfontolása, kiindulásként pedig a szövegek, mint egodokumentumok, meghatározása. Ennek a szövegtípusnak a továbbiakban elemzett, a Kálnoki családnál megtalálható darabjai mindenekelőtt levelek, valamint naplók, kalendáriumok, végrendeletek formájában manifesztálódtak. Rövid áttekintés is társul e szövegtípusokhoz, rögzítve azt az értelmezői pozíciót, amelyből a szakirodalmi konszenzus alapján a szerző megfogalmazza állításait. A levélirodalom kutatási irányait áttekintő összefoglalás viszont kissé egyoldalú: elsősorban az antik és reneszánsz retorikai mintákat szem előtt tartó vizsgálatokra történik hivatkozás, és csak elvétve találhatóak utalások a levelezést, mint kommunikációs teret tételező feldolgozásokra, noha ezek alkalmazása termékeny értelmezési keretet jelenthetett volna a kötet szempontjából.
