Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Martis Zsombor: Polemikus olvasói bejegyzés egy Czeglédi-irat szennylapján
128 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) erős, jól látható tinta, átlagos betűméret, vélhetően 17—18. (?) századi kézírás. A szöveg személyes hitvallást közvetít, melyet az olvasó Czeglédi művének olvasása nyomán fogalmazott meg, arra írt reflexiónak tekinthető. Azaz jól példázza, milyen lelki folyamatokat generált egy-egy korabeli hitvitázó teologiko-polemikus könyv, s milyen vallási cselekedetet tudott kiváltani a nyomtatott kiadvány. A bejegyzés érdekessége pont abban rejlik, hogy a nagy tekintélyű protestáns prédikátor Czeglédi szövege éppen egy katolikus hiten lévő olvasót késztetett a betűvetésre, ráadásul egy olyat, aki - a szöveg tanúsága szerint - valamikor maga is református hitben lehetett, illetve felmenői bizonyosan protestánsok voltak. A szöveg szerkezetileg két részre osztható. Az elsőben római számmal jelölve, pontokba szedve a főbb katolikus tanítások olvashatóak. (Például a purgatorium, a szentségek, a szentek tisztelete, Szűz Mária tisztelete és szerepe, a papság és pápaság, a successio stb.) „Hisszük s valljuk, hogy az emberek[...] lelkek holtuk után az Purgatóri- umba fognak menni, és hogy azokat az lelkeket a papok az mise által segítik, és az pokolnak kinnyátul megszabadíttyák. Hisszük és valljuk, hogy azok, kik az Úr vacsorájában az kenyeret veszik, veszik azok az Úr Jézus Krisztust, mint valóságos vérével és valóságos csontjaival is [és testével??] együtt, akik penig sacramentomi kenyeret és bort vesznek, nem vesznek egyebet a puszta kenyérnél és bornál. Hisszük és valljuk, hogy az Római eklézsiában hét sacramentumok vadnak. Hisszük és valljuk, hogy az szülő boldog Szűz Mária, [mely több?] legyen az Angyaloknál, és az emberektől nagyobb tiszteletre, mint az kinek fia, az Úr Jézus Krisztus.” A szöveg második részében, a XVI. ponttól kezdve - amely a korabeli polémiák egyik fő témáját, a római vallás igaz voltát tárgyalja — tér át a szöveg a személyesebb és élesebb hangvételre. Itt olvasható a bejegyzés olvasástörténeti szempontból is értékesnek tekinthető megjegyzése, amely kifejezetten a könyveknek a vallásos életben betöltött szerepére tesz megjegyzést, kárhoztatva azokat a - talán Czeglédi munkájához is hasonló protestáns — nyomtatványokat, amelyek ellenkeznek a római vallás igaz tanításával. „XVI. Hisszük és valljuk, hogy az Római Tudomány közönséges, tiszta, isteni és egyedül idvességes régi igaz Tudomány az evangéliumi Tudomány penig melyrül mi is [két színből] hátra állottunk hamis tévelygő, káromkodó, átkozott és eretnek kárhozatos tsalárd, istentelen és nem régen gondolt csinált tudomány. Akivel, hogy [azér] egészen és teljességgel minden értelemben az egy Római vallás jó mennyei, szent és isteni tiszta vallás, az Cal- viniana penig s Lutherána rossz tévelygő, eretnek, ördögi, átkozott hamis vallás. Szidalmazzuk és átkozzuk azokat, kik minket arra az tisztátalan ellenkező vallásra tanítottanak. Szidalmazzuk az mi szüleinket, kik minket szültenek és neveltének. Szidalmazzuk azokat is, kik minket kétségben hívtak, az Római közönséges vallás iránt. Szidalmazzuk, s átkozzuk magunkat is, hogy a mi szánkhoz vittük, azt az eretnek pohárt, melybül [...] ittuk vala. Átkozzuk azokat a könyveket, melyeket olvasunk vala[kikkel is ...]” A címlapon olvasható bejegyzés szerint a könyv bizonyos Váradi György tulajdonában volt. Noha pontos adataink nincsenek arra vonatko
