Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Godzsák Attila: A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség

26

Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017)

1935-ben Veszprémben Rótt Nándor püspök meghívására és Győrben Breyer István püspök meghívására tartott Szántay-Szémán István, a lap főszerkesztője és az unió egyik élharcosa előadásokat uniós témában.«8 A győri előadást a Keleti Egyház is közölte.« Előadásában kifejtette, hogy „a legtágabb értelemben vett unionizmus, vagyis az összes keresztény egyházak egyesítésére való törekvés emberi számítás szerint bármennyire lehetetlennek látszó vágyakozás, — ma mégis a keresztény kultúra és a civilizáció legaktuálisabb problémája”. Mely azonban dogmatikai alapon nem történhet meg a jelen kudarcait tanulságul véve, ezért hittani alapon, az „egy akol és egy pásztor” elv mentén kell próbálkozni. Maga Szántay-Szémán 1935-ös római útja után igen nagy reményekkel tért haza az unió ügyét illetően, melyről be is számolt.* 80 1935 novemberében pedig Juhász Dénes foglalkozott a témával a lap hasábjain.81

Hosszasabban értekezett Luttor Ferenc is Az unió problémája82 címmel, melyben tagadja azt a vádat, mely szerint a katolikus egyház csupán létszámát szeretné növelni egy unióval, és kihangsúlyozza hazánk potenciális szerepét. „Ne feledjük el, hogy minden ország léte a történelmi missió felismerésétől és kiteljesítésétől függ, melyet be kell tölteni. Az Unió szempontjából geografiailag is, de történelmileg is a Kelet és Nyugat mes- gyéjén állunk. S abban a kultúrális közösségben is, melyet az ország határok el nem választanak, nem lekicsinylendő a világprobléma unionisztikus vonatkozása.” Szántay-Szémán pedig Unió vagy unifikáció53 címmel írt már az 1935. évi április-májusi számban a kérdésről.

Szántay-Szémán roppant érdekes eszmefuttatást folytatott a szertartásokról és arról a problémáról, hogy nem lehetséges egységesíteni őket, ugyanis nincs egyetemes szertartás vagy „egyetemesebb”:

„Vagyis ha volna az Egyházban egy olyan szertartás, amelynek veleszületett tulajdonsága az egyetemesség, akkor bármily áron is el kellene azt fogadnunk, mert akkor az unifikációban volna az a biztosíték, hogy valóban az egyetemes egyház tagjai vagyunk. Ilyen szertartás azonban nincs, de nem is lehet, mert ez a szertartás természetével ellenkezik. A szertartás ugyanis csak külső forma, stílus, — amelyben a hit a kereszténység első napjaitól kezdve megnyilvánult és ma is megnyilvánul. Tehát akkor a szertartás is, mint minden stílus szoros viszonyban van azzal a földdel, amelyen született s azzal a kultúrával, amelyből fejlődött. Ezért nem születhetett oly egyetemes szertartás, amely történelmi alapon követelhetné magának a kizárólagos egyetemes jelzőt, így a szertartásban való egyesülést: az unifikációt ezen az alapon indokolni nem lehet.”

Idézte IX. Piusz pápának Romani Pontifices kezdetű 1862-es apostoli levelét is:

■i8 Keleti Egyház, 1935/10.323. p.

■w Keleti Egyház, 1936/13-13.; 1936/2. 43-47. p.

80 Keleti Egyház, 1935/6.179.

81 Az Unió és Kelet. In: Keleti Egyház, 1935/9. 265-270. p.) s2 Keleti Egyház, 1935/4-5. 97-101. p.

53 Keleti Egyház, 1935/4-5.102-104. p.