Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László Bernát: „Ha én zsidó lennék, cionista lennék”. Prohászka Ottokár és a keresztény cionizmus kérdései
Prohászka Ottokár és a keresztény cionizmus kérdései 101 viszont a nacionalista szólamok ügyes, noha végül sikertelen felhasználásával terelte olyan mederbe érvelését, mely a jobboldalról támadhatatlan volt (elvégre senki sem sokallhatta a magyarság számát az utódállamokban). S noha a nemzeti definícióval Prohászka láthatóan egyetértett, érdekes szempont, hogy az egyéni identitásválasztást egyes zsidók esetében nem akarta megtagadni. Éppen Sándor Pál és zsidó képviselőtársa, Bródy Ernő esetében feltűnő ez, akik már Prohászka eredeti beszédét is gyakori bekiabálásokkal színesítették („Soha!” „Bolondság!” „Lehetetlen utópia!”). Prohászka erre úgy felelt, hogy „Sándor Pál t. képviselőtársam szavához kétség nem fér, én elhiszem, hogy ő nem cionista, és elhiszem, hogy ő nem akar cionista lenni és hogy a budapesti és általában a magyarországi zsidók közül tudni sem akarnak sokan a cionizmusról [...] Az egyes ember állásfoglalásától függ, hogy ő a maga részéről megtarthatja-e teljes lojalitás alapján hűségét Magyarországhoz; beválhat igazán jó magyar polgárnak: de azt sohasem állíthatja, hogy a cionizmus bolondság [...] Hogy azután ezzel szemben az egyesek milyen állást foglalnak el, az az ő joguk, az az ő érdemük. De az nem változtat e tézisen”.26 Az egyéni döntés tiszteletben tartását tehát elfogadta, ám úgy vélte, hogy az mégis csak a korszellem, a kollektív sors alá volt rendelve: „Ez nem tőlük függ, ez egy fejlődés, ez a géniusz fejlődési iránya, és vajon az ellen mit tehet az egyes ember?”* 2? Míg a fentiek politikai érvek voltak, addig Prohászka teológiai érveket is használt 1919-es cikkében a cionizmus igazának bizonyítására. Ezen sorait már inkább tekinthetjük keresztény cionizmusnak, mint politikai állásfoglalásnak: „Ezek az események [ti. a Balfour-deklaráció] növelték a zsidó nemzeti öntudatot és a hívő zsidók most várakozástól eltelve nézik a dolgokat, várják mindazt, aminek el kell jönnie, hogy Mózes jövendölései beteljesedjenek [...] A zsidók most Mózes és a Próféták jövendöléseinek megfelelően, nemzeti államot alkothatnak.” Mindez azonban szerinte nem elég, ugyanis a zsidóság szétszóratása, mint „nemzeti átok”, addig fennáll, amíg a zsidóság tagadja Krisztus messiási mivoltát: „Súlyosan nehezedik a zsidó népre Isten átka, de Izrael is súlyosan nehezedik, mint átok és teher a keresztény népekre. A Biblia megmutatja a megoldást, még pedig Izrael első és legnagyobb prófétájának Mózesnek a szavaiban: »És ha minden átok rád száll és ha Te a szívedben azt megbánod és megtérsz a Te Uradhoz, ha Te az Ő szavának engedelmeskedsz, akkor az Úr a Te fogságodon fordít, megkönyörül rajtad és újra összegyűjt minden népek közül, ahová az Úr Téged széjjel szórt és elhoz Téged egy országba, amelyet atyáid laktak és azt Te beveszed és ez Neked jót fog tenni és többen lesztek, mint az atyáid. És az Úr a Te szívedet és a Te utódaidnak szívét meg fogja sebezni, hogy szeressed a Te teljes szívedből és lelkedből az Urat és Te meg fogsz térni és a szív szavának engedelmeskedsz«.” 26 Prohászka-beszéd, 1920. szeptember 16. Ld. 18. sz. jegyz. 2? Uo.
