Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László Bernát: „Ha én zsidó lennék, cionista lennék”. Prohászka Ottokár és a keresztény cionizmus kérdései

98

Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017)

kiemelték Prohászka tételeit a cionizmus történelmi szerepéről és jelentőségéről.6 Alábbiakban kontextusba helyezés végett bemutatásra kerül a keresztény cionizmus — annak tételeivel és önellentmondásaival Prohászka állásfoglalásai a kérdésben, valamint a diskurzus korabeli értékelése.

A politikai cionizmus fogalma elsősorban a budapesti születésű Herzl Tivadar nevéhez köthető, s alapvető tételei A zsidó állam című 1896-os munkájában olvashatóak: e szerint a zsidóság nemzetet képez, melynek asszimilációja sikertelen volt, s melynek ezért önálló hazára van szüksége lehetőleg Palesztinában.7 A cionizmus megannyi vonatkozása mellett fontos kiemelni, hogy ezen elvek alapvetően ellene mentek a korszak zsidóságról alkotott liberális nézeteinek: a zsidó nacionalizmus lázadást képviselt az „izraelita vallású magyarok” identitásával és az asszimilációval szemben.8 9 Francis Nicosia holokauszt-kutató okkal hívta fel tehát rá a figyelmet, hogy bár voltak korabeli keresztények, akik támogatásukról biztosították a mozgalmat, azon szavak, melyekkel ezt megtették, napjainkban antiszemita érvelésnek hangoznának.« Ezen önellentmondásnak ékes példája Arthur James Balfour, Nagy-Britannia protestáns külügyminisztere, aki a korabeli értékelések szerint kétségkívül antiszemita meggyőződéseket táplált, ám ennek ellenére talán minden politikusnál többet tett a cionista mozgalom sikeréért 1917-es deklarációjával, melyben „nemzeti otthont” ígért a zsidóságnak Palesztinában.10

Valószínűleg túlzás lenne azt feltételezni - mint ahogyan azt egyes történészek teszik11 -, hogy minden, a cionizmust támogató korai keresztény megszólaló a zsidó nacionalizmus disszimiláns, liberalizmus-kritikus oldalát értékelte volna, s így antiszemita lett volna. Ismert tény, hogy megannyi keresztény cionista hitbuzgó lelkesedésből támogatta a mozgalmat, elsősorban a protestáns korszakos teológiának arra a tételére alapozva gondolatait, hogy a zsidó állam restaurálása a második eljövetel előfeltétele.12

6 Gürtler Dénes beszéde az Országgyűlés Képviselőházának 373. ülésén, 1939. február 28-án. In: Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXII. köt. Bp., 1939. 36. p.

7 Herzl Tivadar: A zsidó-állam. A zsidó-kérdés modern megoldásának kísérlete. Bp., 1919. passim. Összefoglalóan ld. kiváló életrajzként: NOVÁK ATTILA: Theodor Herzl. Bp., 2002.

8 Kornberg, Jacques: Theodor Herzl. From Assimilation to Zionism. Bloomington, 1993-164. skk. p. A gondolat későbbi, ám szemléletes kifejtéséért ld.: Marton Ernő - Kasztner REZSŐ: Az emancipáció múltja és jövője. Kolozsvár, 1942. 67. p.

9 NICOSIA, Francis: Zionism and Anti-Semitism in Nazi Germany. New York, 2008. 7. p.

10 A deklaráció teljes szövegét lásd az izraeli Kneszet honlapján: https://www.knesset.gov.il / Search / Lexicon of Terms / Balfour-declaration - 2017. február. Balfour antiszemitizmusához Id.: Chájim Weizmann orosz nyelvű levelét Áchád Há’ám számára 1914. december 14-15-i datálással: Weizmann Archives (Rehovót, Izrael) 7-303.

11 Bauer, Yehuda: Anti-Zionism and anti-Semitism. Proceedings. In: Forum on the Jewish People. Zionism and Israel, Fall 1983. Bd. 49.1-2. p.; Driber, Tom F.: Hating Jews for Jesus’ Sake. In: Christianity and Crisis, 1980. novemher 10.325. skk. p.

12 Öispensationalism, Israel and the Church. Ed.: Blaising, Craig - Bock, Darell. Grand Rapids, 1992.125-142. p.