Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
Ürmösi Sándor életpályája I. 71 ballada, 1 balladás dal, 1 hírvers, 2 halottbúcsúztató, 8 szerelmi dal, 4 házasító dal, 3 katonadal, 8 tréfás, illetve gúnydal, 3 bordal, 1 gyerekmondóka, 6 rigmus, 91 közmondás, szólás, 9 mese,«2 illetve húsvéti, pünkösdi és lakodalmi szokásleirás és 15, a lakodalmi szokásköltészetbe sorolható vers.1-« A barcasági magyarok oláhfalusi eredetének leírása kapcsán Olosz Katalin kiemeli, hogy ő lehetett az első, aki szokásleírásban néprajzi érveket sorakoztatott fel egy népcsoport eredetének bizonyítására.1« Nem tudjuk biztosan, hogy mennyire határozta meg Kriza János vagy az olvasótársaság véleménye azt, hogy miket és hogyan gyűjtött Ürmösi Sándor. Az már a gyűjtött szövegek alapján is látható, hogy nem csupán a folklórszövegek érdekelték, sőt, maguk a szövegek sokszor mindössze bizonyitékot szolgáltattak1« az általa különösen kedvelt téma, a migráció kutatásához. Ahhoz azonban, hogy valamivel határozottabban mondhassuk azt ki, hogy gyűjtőegyéniség lehetett-e Ürmösi Sándor vagy egy Kriza János kívánsága szerint gyűjtő személy, vizsgáljuk meg a lelkészként róla feltárt dokumentumokat. 152 153 * 155 152 Ennél biztosan sokkal több mesét gyűjtött, sőt, a levelezésből tudható, hogy ezek közül 38 mese végül Kriza Jánoshoz is eljutott, azonban jelenleg ismeretlen helyen lappanganak. Ld. Ürmösi-adattár. 153 Gergely Pál 1956-ban az Álmákat is Ürmösi Sándornak tulajdonította. Annál különösebb ez, mivel az eredeti kéziratra ő vagy Kovács Ágnes írta rá azt a könnyen megállapítható tényt, hogy abban az árkosi lelkész Kiss Mihály kézírását ismerték fel. Olosz Katalin a 2013-ban kiadott Vadrózsák II. kötetében az eredeti kéziratot (sok más, Kovács Ágnesék által még látott, azóta lappangó szöveggel együtt) eltűntnek tekintette, így Gergely Páltól vette át az Álmák gyűjtőjének személyét, ezért az jelenleg mindkét helyen rosszul szerepel. Ld.: Kriza, 1956. I. 266-274. P-, a gyűjtő azonosítása: Uo., II. 499. p. A Vadrózsák II. kötetében: Kriza, 2013. 525., 667. p. Az eredeti kézirat lelőhelye: MTAKK. írod. 4-r. 409/III. 162-163V. ‘si Kriza, 2013. 86., 662. p. 155 Az űtinaplójában is a dalok alapján érvel amellett, hogy az oláhfalusi nép beszéde és nyelvjárása „eredetiségét nem változtatta.” Ld.: Kriza, 2013. 594. p.
