Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
68 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) be Kriza Jánosnak arról, hogy sikerült megszereznie az Ürmösi Sándor által gyűjtött népmesék többségét, melyeket Ürmösi először arra hivatkozva nem akart átadni, hogy azokat még purizálnia (vagyis átírnia, letisztáznia) kell.‘3® Az itt felsorolt szórványos jelzések mellett azonban egyértelműen az 1840-es évek eleje volt kiemelkedő jelentőségű Ürmösi Sándor gyűjtései szempontjából. Ennek egyik bizonyítéka az 1842 augusztusából fennmaradt gyűjteményeit kísérő jegyzete vagy útinapló-töredéke.139 Ebből az udvarhelyszéki gyűjtőútjának egyetlen állomásán, Oláhfaluban történtekről kaphatunk képet.140 Több szempontból is különösen jelentős ennek a néhány lapnak a fennmaradása. Egyfelől ilyen korai időpontból nemcsak nincs tudomásunk más, hasonló naplóról, de még annak a lehetőségével sem szoktunk számolni, hogy ebben a korszakban lehetséges forrásként gyűjtőnaplót keressünk. Másfelől ebből a rövid részletből is fontos információkat nyerhetünk arról, hogy Ürmösi Sándor hogyan képzelte el a gyűjtést az 1840-es évek legelején. 1842. augusztus 8-án érkezett meg Oláhfaluba, ahol a település egyetlen írni-olvasni tudó világi személyét kereste fel. Itt rövid várakozást követően (mialatt gyermekekkel és idősebb emberekkel beszélgetett, s ekkor szerzett benyomásait később szintén rögzítette) megérkezett Both Károly, a falu jegyzője, aki „összve hiván két három nőköt, léányokot, és égy két iffjakot, ezen könyvemben irt dalokot elénekelték, kértük, hogy csak szavalják-el - erre nem ajállották magokot, de nem is voltak elégségesek, mert próbát tévén, még két rendet sem tudtak *3® Marosi Gergely Kriza Jánosnak. Székelykeresztúr, 1867. május 10. ‘39 A napló megmaradt oldalai már több ízben megjelentek. Ld.: Kriza JÁNOS: Székely Népköltési Gyűjtemény. Összesítő válogatás a kiadott és kéziratos hagyatékból. Szerk.: Gergely Pál - Kovács Ágnes. I-II. köt. Bp., 1956. (továbbiakban: KRIZA, 1956.) 401-406. p.; Kriza, 2013. 594-597. p. (A két publikáció közül egyértelműen a másodikat, az Olosz Katalin által megjelentetett változatot érdemes használni, mivel az betűhíven követi az eredeti kéziratot.) Kérdés természetesen az, hogy minek tartsuk ezt a kéziratos szöveget, azaz, hogy tekinthető-e útinapló-töredéknek, bizonyosan volt-e kezdete és folytatása. Felmerülhet annak a gyanúja, hogy ez csupán elküldött / átadott népdalainak volt a kísérőjegyzete. Erre utal az, hogy a szövegnek van címe, datálása és aláírással befejezett lezárása, ami után a fennmaradó féloldalas helyet Ürmösi üresen hagyta. 140 A napló többi része (ha létezett) lappang. Kevés esélye azonban van annak, hogy Dan- kanits Ádám ennek a naplónak az elejét láthatta, amikor Ürmösi Sándor 1842-es adatát idézi: „Kolozsvárról másfél nap alatt mentek még Tordára, az első nap a hármas fogadóig mentek, másnap délre hajtottak az utasok Tordára be.” Vö. Dan- KANITS Ádám: A hagyományos világ alkonya Erdélyben. Bp., 1983. (Nemzet és emlékezet) 62. p. Hármas, ma Pusztaszentmárton nagyjából 10 km-re van Tordától. Tehát legalább fél napot a faluban kellett tölteniük, amit az is magyaráz, hogy a fogadó hosszú időn át pihenőhelye volt a hosszasan szekerező és gyalogló utasoknak. (Keszeg Vilmos szíves szóbeli kiegészítését ezúton is köszönöm.) Elbizonytalanítja ezt a feltételezést, hogy miért beszélne Ürmösi magáról vagy magukról többes szám harmadik személyben. A kézirat lelőhelyének kiderítése azonban nem egyszerű, mivel Dankanits Ádám jegyzetei és készülő könyvének legnagyobb része megsemmisült az 1977-es bukaresti földrengésben, ahol ő maga is (családjával és Szilágyi Domokos és Hervay Gizella Kobak fiával együtt) 45 évesen életét vesztette.
