Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Demjén Balázs Ádám: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához, különös tekintettel a nagyberivói Boér családra

Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához 17

biekben maga a fejedelem sem feledkezett meg kipróbált hívéről: 1707. november 3-án Szerencsről írt Pápai Jánosnak, hogy Boér Jánost a Thököly Imre (1657-1705) konstantinápolyi hagyatékából Rákóczi helyi alapjába olvasztott pénzéből fizesse ki.6«

A következő évek gyors változásai sem ingatták meg a család helyzetét: noha Erdély 1706-ra ismét a Habsburgok fennhatósága alá került, egy az ismét visszaállítani kívánt ideiglenes Gubernium által kibocsátott és immár

I. József császár (1705-1711) által jóváhagyott, javarészt magyar nyelvű dokumentumban a nagyberivói Bodrokat is biztosították abbéli törekvésükről, hogy pártállástól függetlenül „az damnificatiók in integrum restitu- áltassanak”.* 70 Még ugyanebben az évben (1706) pedig a nagyberivói malom birtoklásában is megerősítették őket. Ezáltal vált lehetővé a család számára kiterjedtebb gabonakereskedelem folytatása, ami a háborús konjunktúra viszonyai között lehetővé tette, hogy Rákóczi 1707-es visszatérésekor birtokaikat nyereségesen üzemeltessék, a feljegyzések szerint évi pénzmozgásuk ekkoriban 2000 forint körülire tehető.71 1708-ban Boér Simon pénzügyi magánfeljegyzései már egyesével 100-200 forintos tételekről tanúskodnak, ebben az évben II. Apafi Mihály (1676-1713), a hatalmát ténylegesen nem gyakorló címzetes erdélyi fejdelem meggyanúsította őt birtokháborítással, ám az eljárásban eredményesen védte igazát.72 73 74 75 A „tényleges” fejedelem, Rákóczi bizalma a család iránt azonban továbbra is töretlen maradt, ennek ékes bizonyítékaként iktatták be Kassán 1708. április 10-én Boér Zsigmon- dot a Nemesi Társaság gregariusává. Közkatonaként e körben kevésbé játszhatott meghatározó szerepet, ha azonban számításba vesszük, hogy összesen a 150-et sem érte el az ide bekerülő főrangúak létszáma, akkor már elmondható, hogy igazi elit társaságba sikerült felvételt nyernie.Az előbbiekben említett Boér János után pedig Gábor is diplomáciai szerepet kapott: a fejedelmi tanács 1708. augusztus 23-án Szászfenesről írt a „Moldvában commoráló Erdélyi Úri és Nemessi Rendeknek [...] patentaliter és commissionaliter”, hogy „maga dolgainak kimenetelirül és hívségekben meg ne tántorodjon”.7« Rákóczi ugyanis az elmúlt hónapban Szászsebest és Szászvárost is bevette, folyvást Erdély biztosításán és visszavételén fáradozik, s már küldi a szerb Rácz Draguly kapitányt Hunyad vármegyébe és a Zsil völgyébe, akik pedig „hűségekben állhatatossan fognak perseverálni, ahhozképest várhattják jutalmokaf’js Zárásképpen hozzáteszik, hogy a Moldvába menekült erdélyiek továbbra is egyeztessenek a háromszéki főkapitány, illetve székely generális gróf Mikes Mihállyal (1667—1721), s Boér Gábor követ személyében nemsokára bővebb tájékoztatást is kaphatnak az itt leírtakról, illetve a hadi helyzetről. A nagyberivói nemes egy héttel később útnak is indult: erről - azazhogy elküldte Mikeshez Gyaluból

69 Ráday, 1961. II. 324. p.

70 MNL. OL. P 1979. 7. dob., E/24., 92-93. sz.

71 MNL. OL. P 1979. 7. dob., 99. sz.

72 MNL. OL. P 1979. 7. dob., 120-122., D/94., 134-138. sz.

73 Ráday, 1961. II. 188. p.

74 Consilium, 1985.320. p.

75 Consilium, 1985.321-322. p.