Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Demjén Balázs Ádám: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához, különös tekintettel a nagyberivói Boér családra
14 Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017) római katolikusra.50 Ez idő tájt már Boér Ferenc közvetlen családtagjai is aktívan részt vettek a politikai életben: apja, Simon 1697-ben császári hadibiztosként Rabutin de Bussy tábornagy (1642-1717) mellett harcolt a zentai csatában a török ellen, s érdemei elismeréseként fogarasi ispán lett, testvére, András pedig a szabadságharc kitörésekor a kancelláriai jegyzői tisztséget töltötte be. O maga a szabadságharc kitörésekor a Szilágy vármegyei Somlyó várában magyar katonák századosa volt, s 1703-ban a felkelők megérkezésekor vérontás nélkül át is adta a fejedelemnek a várat, majd Erdélybe távozott. Itt Rabutin haditörvényszék elé idézte, de ő ezelől a Havasalföldre, majd Moldvába szökött, ezt követően pedig nyíltan a felkelők mellé állt: 1705 augusztusáig ő szedte be a kézdiszéki Csemátonban és környékén a fejedelem által kivetett adót, amíg Rákóczi saját hatáskörébe nem helyezte az ügyvitelt. Mindezek ellenére a szabadságharc leverése után valószínűleg mégis amnesztiában részesült, mert az 1710-es évek végén már krasznai főispánként látjuk viszont.511720-ban bekövetkezett halálával Mikes Kelemen édesanyja ismét megözvegyült, házasságukból született azonban Boér József (1695-1763), Mikes Kelemen féltestvére, akivel az író rodostói száműzetésében még a halála előtti években, 1759 és 1761 között is élénk magánlevelezést folytatott.52 53 * A 16-17. század során összesen több mint húsz részre szakadt Boér család ágai (önálló nemesi címerük elnyerésének sorrendjében: Felsőszom- batfalvi, Kopacseli, Zeöchyeői, Káli, Iliéi, Szaczali, Alsóveniczei, Margsinai, Rusori, Rusory, Nagykörtvélyesi, Halmágyi, Bogozán, Fogarasi, Rettegi, Kozan, Literáti-Luczai, és még számos ismeretlen előnevű55) közül azonban továbbra is kiemelkedtek a nagyberivóiak, akik 1655-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelemsége (1648-1660) alatt kapták meg a szabadság- harc idején is használt nemesi címerüket, melyen kék pajzsban, zöld földön, fehér lovon, koronából kinövő, vörös ruhás vitéz jobbjában kardot tart. Sisakdíszén két mellső lábával ágaskodó, kétszer ötágú agancsos szarvas látható, a fején tolldísszel; sisaktakarói vörös-ezüst és kék-arany színűek. A család legtehetősebb tagja az 1709-re már 104 jobbággyal bíró Boér Sámuel volt, aki rangemelkedését nagyban köszönhette házasságának: felesége ugyanis Cserei Éva, a felkelést sógorával szemben kevéssé pártoló Cserei Mihály (1667-1756) történetíró unokahúga volt.5« A17. század második felében, Erdély alkonyának idején vett lendületet a család rangemelkedése: Sámuel nagybátyja, az időközben elhunyt Boér Miklós 1675. május 20-án tartozékaival együtt a kisberivói birtokot is megszerezte I. Apafi Mihály fejedelemtől (1661—1690) gyermekei számára. 50 Uo., 818-819. P5' Cserei, 1983. 94., 261., 322., 347. p.; Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Cserei Mihály pótló megjegyzéseivel. Sajtó alá rend.: Wildner Ödön. Bp., 1927. 75. p.; Consilium, 1985.156. p. 52 ILLÉSY JÁNOS: Adatok Mikes Kelemenről. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1903. 495-498. p. 53 KŐVÁRY LÁSZLÓ: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 51-52. p.; Kempelen BÉLA: Magyar nemes családok. I-XI. Bp., 1911. II. 286-289. p. M Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. I-VII. A vármegye községeinek részletes története. III. köt. (Deés-Gyurkapataka - „Doboka”.) Dés, 1901. 334. p.; Nagy, 1858. III. 137. p.