Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Bába Szilvia: Kovács Lőrinc: Az egyház a jóléti világban [ismertetés]

Recenziók

143

gyünk, amíg lenni hagynak, se kint, se bent, mint az ablak.”8 9 Ám a nyugati, tengeren túli magyar közösségek problémája más.

Vizsgálja a református egyház jövőjét a diaszpórában. Egyetért Kari Rahner megállapításával: „A történelmi egyház helyébe a szórványegyház lép, a maga szórványkereszténységével és misztikus irányvonalával [...] Az öntudatos, felnőtt, érett hitéletnek olyan egyházi struktúrákra van szüksége, amelyekben kibontakozhatnak a sokféle karizmák.” (128. p.) A szerző következtetése: „A jóléti társadalomban szolgáló egyháznak [...] újra kell fogalmazni a küldetését, szolgálatának tartalmát és módját [...] a református egyháznak a jóléti világban élő magyar diaszpóra számára meg kell találnia azt a hidat, mely a teológia hagyományos történelmi vonalán átívelve a 21. század emancipált, Istenkereső emberéhez vezeti.” (127., 129. p.) A hidat szerinte az evangélium, a felebaráti és az Isten szeretete jelenti.

Kovács Lőrinc tanulmánya időszerű kérdéseket vet fel. Figyelemre méltó saját személyes tapasztalatokkal, empirikus kutatásokkal rendelkezik, így közelről ismerve, hitelesen mutatja be a jóléti világ előnyeit, hátrányait, veszélyeit, továbbá az egyház helyét a jóléti társadalmakban és a református egyház szolgálatát a diaszpórában. Hozzájárul az eddigi nézőpontok kibővítéséhez. Tanulmányának kiemelkedő érdeme, hogy összegezte és közreadta gyakorló lelkipásztori szolgálata során szerzett gazdag tapasztalatait, elért eredményeit, amelyekkel egyrészt árnyalttá teszi a diaszpóra egyházának, lelkészeinek szerepét, feladatát, másrészt hozzájárul a megújuláshoz.

Kovács Lőrinc, az általam is igen tisztelt Márai Sándor versrészletével indította tanulmányát, így recenzióm sorait én szintén az írót idézve zárom, aki szemléletesen fogalmazta meg a diaszpóra-létet, a kettős kötődést:

„Mert két hazád van, ne feledd el. Ez a te titkod [...] Olyan, mint egy illatszer neve [...] Két hazád van, egy téli és egy nyári, mint a nyugtalan madaraknak. [...] Soha ne feledd el, hogy ez is haza, s nem tudsz nélküle élni. [...] Nagyon boldog leszel. [...] Vigyázz, hogy le ne essél útközben! [...] És ne szédülj, mikor lenézel, útközben! Akkor megtudod majd, hogy két évszak van, két haza és két világ, s örökké vándorolni kell, s mindkettő egyformán tud fájni és hiányozni.”9

(ism.: Bába Szilvia)

8 KÁNYÁDI SÁNDOR: Felemás őszi versek. Pécs, 2002. 8. p.

9 Márai Sándor: Zendülők. Féltékenyek. A Garrenek műve regényciklus első része. Bp., 1995- 280. p.