Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Bába Szilvia: Kovács Lőrinc: Az egyház a jóléti világban [ismertetés]

Kovács Lőrinc: Az egyház a jóléti világban. Gondolatok a református egyház szolgálatáról az emigrációban.

Marosvásárhely, Szerzői kiadás, 2015.155 old.

Kovács Lőrinc református lelkész Erdélyben született. A Kolozsvári Teológiai Egyetem után, ösztöndíjjal, az amerikai Pittsburgh Egyetemen magiszteri diplomát, 2015-ben a Selye János Egyetemen doktori fokozatot szerzett. Mielőtt Ausztráliába került, szolgált a pittsburghi, homesteadi magyar gyülekezetben és Erdélyben is. 2004 óta nemcsak a brisbane-i és a gold coasti magyar református közösséget szolgálja, de a kulturális életet is fellendítette. Megalapította a Brisbane-i Magyar Színtársulatot, amelynek első, nagy sikert aratott darabja Móricz Zsigmond „Sári bíró” c. vígjátéka volt. Az előadást jómagam is láthattam 2008-ban Brisbane-ben. Ekkor ismertem meg a nagytiszteletű urat. A lelkész gyűjtést kezdeményezett templom építésére is, továbbá 2011-től Magyarország tiszteletbeli konzulja Ausztrália Queensland államában. Az ausztráliai diaszpóra közösségeiben végzett munkájáról olvashatunk tanulmánykötetének végén.

Kovács Lőrinc Márai Sándor Halotti beszéd c. versének néhány sorát választotta mintegy mottójául tanulmányának: „Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké / A gyereknek Toldi-1 olvasod és azt feleli: oké. / A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: / »A halál gyötrelmei körülvettek engemet!«... / Az ohioi bányában megbicsaklik kezed, / A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet. / A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát, / Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát. / Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon / A tested is emlékezik, mint távoli rokon. / Még felkiáltasz: »Az nem lehet, hogy oly szent akarat...« / De már tudod! Igen, lehet... És fejted a vasat...”1 Az 1948-ban először Európába, majd az USA-ba emigrált íróval ellentétben, Kovács Lőrinc mindvégig reménnyel teli, optimista az egyház jövőjét illetően, például már a bevezetőben:

„Az indulatok rapszódiája a mélység és magasság közt csapongva végül is egyetlen érzelmi egységbe, a földi világ fölé lendíti kérdésünk, és Isten gondviselő hatalmába helyezi át a mondanivalót. A végső válasz az olvasótól függ. Hogyan állunk a feltett kérdéshez? Továbbra is a régen tépő balsors igézete határozza meg jövőképünk, vagy pedig jövőnket illetően tudunk kellő reménységben élni, és hiszünk egy újabb feltámadásban?” (13. old.)

Kovács Lőrincet az egyházat érintő, a 21. század jóléti társadalmában megjelenő kihívások foglalkoztatják. Dolgozata a gyakorlati teológiát és az elméletet ötvözi. Célja egyrészt, hogy értelmezési keretet adjon, másrészt a távolodó, főként fiatalok gyülekezeti tagként való megtartása érdekében sürgesse a református egyház szervezeti és liturgiái megújulását. A szerző saját, széles körű tapasztalataira, valamint Ausztráliában megjelent, történelmi és teológiai munkákra, levelekre, vallomásokra, kéziratokra támaszkodik.

Márai Sándor: A delfin visszanézett. Válogatott versek. (1919-1977) Bp., 1994. 217. p.