Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Erdődy Gábor: Pascal Fontaine: Út Európa szívébe, 1953–2009 [ismertetés]
Recenziók 135 tött szerepéről 1979 és 1984 között kibontakozó vitát. Kiemelten foglalkozik az Európai Bizottság 1985. június 14-én kiadott, az egységes közös piac létrehozásának programját rögzítő Fehér Könyvvel, az Európai Közösség jogkörének megreformálására irányuló törekvésekkel, a Parlament törvényhozói jogkörét erősítő Egységes Okmány tartalmával és megszületésével. Ismerteti a kereszténydemokratáknak a szegénység elleni harcban, az emberi jogok védelmében a totalitárius rendszerekkel szemben kifejtett erőfeszítéseit, a berlini fal lebontásában, Németország és Európa újraegyesítésében, illetve a Szovjetunió felbomlásában s a jugoszláv válság megoldásában játszott szerepét, és méltatja érdemeiket a föderatív Európa létrehozását célul kitűző, 1990. november végi római tanácskozás sikerében. Részletesen tárgyalja az 1992. február 7-én aláírt maastrtichti szerződés megszületéséhez vezető utat. Aláhúzza, hogy a Helmuth Kohl kancellár történelemformáló szerepe mellett elfogadott dokumentum a Közösségre ruházott új hatáskörökkel, az intézmények továbbfejlesztésével szorosabbá tette a politikai uniót és létrehozta a Gazdasági és Monetáris Uniót, ami komoly előrelépést jelentett az európai integráció folyamatában. A reformerek szerepét vizsgáló harmadik rész bevezetőjében Fontaine az 1994 és 2009 közötti éveket a kontinens újraegyesítésének munkájában élenjáró Néppárti Képviselőcsoport igazi sikertörténetének nevezi, s az eredményes munkálkodás kulcsfiguráiként Helmuth Kohlt, Wilfried Mar- tenst, valamint Hans-Gert Pötteringet nevezi meg. Az 1994 és 1999 között a frakcióelnökség tisztét betöltő Martens érdemeként tudja be, hogy sikerrel vette fel a harcot a jobboldalról érkező, s szerinte az újonnan csatlakozó közép- és kelet-európai pártok számára is könnyen vonzerőt jelentő riválisokkal. Külön fejezetekben tárgyalja a kontinens újraegyesítése jegyében lezajló, s az Uniót 27 tagúvá alakító bővítési folyamatot, az intézményi kérdés alakulásában kétséges eredményeket hozó amszterdami szerződést (1997), s a nemzetállami érdekek felülkerekedése következtében kudarcként értékelt nizzai találkozót, majd az Európa jövőjének megalapozásával kecsegtető, az Európai Alkotmánytól (2004. október) a lisszaboni szerződésig (2007. október) ívelő folyamatot. Nagy sikernek minősíti, hogy a lisszaboni szerződés alapján megszületett a „növekedés és foglalkoztatás Európája”, valamint az euró bevezetését és a schengeni övezet megteremtését. Amint az ismeretes, a Kereszténydemokrata Néppárt pártalapítványa a kereszténydemokrata eszmekor megismertetését tekinti működése prioritásának, s e törekvés megvalósításában különösen kiemelkedő szerepet kap a 2012-ben útjára indított Kereszténydemokrata Tudásbázis projekt. A tudományos műhely érdeme, hogy Pascal Fontaine művének magyar kiadása Kiss Mária Rita szerkesztésében A magyar keresztény demokrácia útja Európa szívébe című kiegészítéssel jelent meg, amelyben Kiss Mária Rita, Petrás Éva, Szabó Róbert levéltári alapkutatásokra támaszkodó, historiográfiai értékekkel bíró fejezetei követik nyomon a magyar kereszténydemokrácia sajátos útját a kezdetektől az ezredfordulóig. Amint azt előszavában Kiss Mária Rita aláhúzta, miközben a nyugat-európai kereszténydemokraták úttörőszerepet játszottak a második világháború utáni Európa jövőjének megalapozásában, közép-kelet-európai társaik útját a régió története alapvetően más irányba terelte.
