Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - DOKUMENTUM - Sas Péter: Ravasz László dunamelléki református püspök hivatalos levelezéséből

68

Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016)

meam.34 Mindenesetre azon volna ő, hogy senki se bánja meg, hogy fáradt azon, hogy a magyar állam megtegye azt, hogy egy becsületbe tartozását kifizesse: mert az ily tartozás több mint a váltótartozás és hogy fó'leg a már említett munkája által egy sereg adatot szóljon, adjon a nyilvánosságnak. Bocsánat a hosszadalmasságért, de barátom dolgával azonosítom magam. Én a cselédemet se váratnám annyit és volna eszem arra, hogy a nagy pörömbe argumentumokat tud adni, azonnal magamhoz venném a pusztából... A jó Isten áldja meg Méltóságodat mindenképpen és minden lépésében, és adjon erőt, egészséget és jókedvet.

Ha ez így megy tovább a prédikációival, hogy a rádió oly jó, akkor kénytelen leszek itt átiratkozni innen a bpesti egyházközségbe és ott fizetni az adót. Boldog ünnepeket kívánok Méltóságodnak és kérem, ne haragudjék, hogy zavartam, de hiszem, hogy kolozsvári emberről, kolozsvári dologról lévén szó, a régi szeretettel és türelemmel lesz. Emberem pedig kéri, hogy ne feledkezzék meg dolgáról, mely nem is egészen csak az övé. Méltóságodnak mindig hálás szolgája, aki kéri, hogy írjon az illetékes helyre az itt elmondottak szerint.

Gyalui Farkas volt egyetemi magántanár nyugd. egyetemi könyvtárigazgató (minden csak „volt”)

2/2.35

Kolozsvár. 1929. III. 31. Húsvét vasárnapján.

Mély hálával és köszönettel üdvözlöm Méltóságodat, templomozás után, melyben ezúttal a kolozsvári magyar kaszinó nagytermében többedmagammal, nagy lelki gyönyörűséggel és megerősödéssel részt vettem. Úgy a könyörgésnek, mint a János evang. 11,25 alapigéje* 35 36 * elmondott szent beszédnek minden szavát jól hallottuk egyetlen szó kivételével: hogy melyik női énekkar énekelt? Ezt nagypénteken sem értettem, ezt az egy szót. Odakünn sivító szél, a gyalui és B[ánffy] Hunyad felől való hegyek friss hóval tele, de a beszéd, a tanítás, a vigasztalás szavai ünnepi örömmel töltötték be szíveinket. Köszönöm, ezerszer köszönöm. Bíz én a saját püspököm beszédét nem mentem el meghallgatni, mert hideg, tűrhetetlenül téliesen hideg a templom és aztán - Isten bocsássa meg bűnömet - közöttünk van Ady, akit ő boldoggá avatott, könyvében.'5? Tisztelet adassák személyének, állásának, de bíz az csodamódra, a mellettem levővel nincs lelki összeköttetésem, az ötszáz kilométernyire lévő püspök szava talál bele lelkembe és végtelen hálás vagyok érte, hogy az Ige szava elenyészteti a távolságot: a világ ez új csodás találmánya által. Isten áldja meg erővel és egészséggel jóságos szolgáját és prófétáját, aki képes nekünk itt a Babylon vize38

3-* Én megmondtam és ezzel eleget tettem kötelességemnek, megnyugtattam lelkiismeretemet. (Szó szerint: Elmondtam és megmentettem a lelkemet.)

35 DREkRLt. A/l. c. 474/1929. (Kézírásos képes levelezőlap.)

36 „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él.”

3? Ld.: Makrai Sándor: Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. Kolozsvár, 1927.

38 Utalás a 136. sz. zsoltárra: „Babilonnak folyóvizei mellett ültünk és sírtunk, és Siont emlegettük.” A hivatkozás egyértelmű utalás a kisebbségi sorsba jutott erdélyi magyarságra és korábbi hazájára, Magyarországra.