Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházban 1956 után Jávor Miklós A magyar protestantizmus a sztálinista állammodell szorításában Az 1945-öt követő időszak vallás- és egyházellenes politikája során a kommunista hatalom számára hamar világossá vált, hogy ameddig az ország átbolse- vizálását minden eszközzel ellenző, eltántoríthatatlanul antikommunista Mindszenty József ül a hercegprímási székben, a katolikus egyházat nem tudják hatalmi kontrolijuknak szolgai módon alárendelni, ezért a „megegyezés útjait” (ami lényegében az új hatalom előtti kapitulációt foglalta magában egyházi részről) előbb a protestáns egyházakkal kell keresni. Magától értetődően ezt a népköztársaságra veszélyesnek ítélt protestáns egyházi vezetők eltávolítása és bebörtönzése előzte meg: 1948 májusában lemondatták Ravasz László1 református püspököt, a dunamelléki egyházkerület vezetőjét, valamint 1948. október 1-jén kétévi fegyházbüntetésre ítélték Ordass Lajos2 3 evangélikus püspököt.3 A református és az unitárius egyházak képviselőivel 1948. október 7-én, az evangélikuséval pedig 1948. december 14-én íratták alá az állam és egyház közti megállapodást. Az egyezmény elvben természetesen teljes működési 1 Ravasz László (1882-1975): A teológiai akadémiát Kolozsváron végezte. Több állomáshely után 1921-től a Budapest Kálvin téri egyházközség lelkésze és a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. 1927 és 1944 között református püspökként a felsőház tagja. A kommunista diktatúra 1948-ban püspöki, majd 1953-ban lelkipásztori állásáról is lemondatja. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Intézőbizottság és az abból kinövő Megújulási Mozgalom vezetőjeként egyházának legfontosabb személye. A komolyabb megtorlást elkerüli, azonban haláláig vezető szerephez már nem jut. GÖRFÖL Tibor - KRÁNITZ MIHÁLY: Teológusok lexikona. Bp., 2002. (továbbiakban: GÖRFÖL-KRÁNITZ, 2002.) 315-316. p. 2 Ordass Lajos (1901-1978): A Magyarországi Evangélikus Egyház 20. századi történelmének legnagyobb hatású, mártír életű alakja. Teológiai tanulmányait Sopronban kezdte, Budapesten folytatta, 1924-ben szentelték lelkésszé. Számos helyen szolgált, többek között Debrecenben honvédségi lelkész, valamint Budapesten kerületi missziós lelkészi feladatokat is ellátott. 1945 szeptemberétől Raffay Sándor püspök utóda a Bányai Egyházkerület (1952 után: Déli Egyházkerület) élén. A kommunista diktatúrával szembeforduló magatartása miatt koholt vádak alapján 2 évnyi fegyházbüntetésre és 5 év hivatal- vesztésre ítélték. Állami és egyházi rehabilitálására 1956 októberében kerül sor. Az 1956- os forradalomban átvette a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki tisztségét, amelyből a forradalom bukását követően, hosszas huzavona után 1958-ban távolították el. Ezt követően visszavonultan élt. Vö.: BOLERATZKY LÓRÁNT: Aki mindvégig állhatatos maradt. Ordass Lajos, a mártírsorsú evangélikus püspök. Bp., 2001. 3 Kiss Ferenc - Dezséry László: A magyar protestantizmus öt éve, 1945-1950. Bp., é.n.
