Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme
94 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) sek sorsa jellegzetes. Az egyház segíthette, de nem alkalmazhatta őket, egyházmegyei beosztást nem kaphattak:- „Csellár István Jenő 1959. június 19-én autóbaleset következtében szörnyethalt. Ő volt Bolyós megjegyzése szerint a csoport legudvariasabb és legtiszteletreméltóbb szerzetese.- P. Bihar Árpád Tádé a legtöbbet szenvedett a börtönben. Ebben szerepet játszott, hogy szerzetesi élete előtt hivatásos katonatiszt volt. Kiszabadulása után lignitbányász. Majd az egyház kisebb munkákra alkalmazta, jótevői is segítették, s a pannonhalmi szociális otthon lakója lett.- P. Bolyós Rezső Ákos 1956 májusában jelentkezett a pécsi püspöknél, de az nem veheti fel... Bolyós erről így emlékezik meg: „Ezután Cserháti József pécsi püspök kér bennünket, hogy amint mód van rá, tűnjünk innen Pécsről, mert állandó szálka vagyunk az Állami Egyházügyi Hivatal szemében.'^ Ezután kisebb állásokban - kántor, pénztárnok - alkalmazza az egyház.- P. Dr. Gyéressy Béla Ágoston 1956 nyarán szabadult a börtönből. Több helyen vállalt kántorságot, de közben ismertsége révén bekerült az Akadémia Történelem Osztályára, és az Akadémia megbízásából gyűjteni kezdi a levéltárakban fellelhető pálos aktákat. A gyűjteményt ki is adják Documenta Artis Paulinorum címen három kötetben 1975-1978 között. Anyai (újpesti) örökségéből kriptát vesz az újpesti Szent István-templom altemplomában, és egy kis remetelakot Budafok felső részén, akkor már, mint budafoki kántor. Hatvanéves korában, 1968-ban nyugdíjba vonult, és eltartási szerződést kötött egy régi ismerős családdal, ők a telek és épület reményében ellátták, nem mindig kellő tisztelettel. Rendtársai, barátai gyakran meglátogatták. Látása nagyon meggyöngült, s a végén már fehér bottal s kísérővel mozdulhatott csak ki remeteségéből. Még meg tudta tartani aranymiséjét, az ősi pálos templomban, a budapesti Egyetemi Templomban, de nemsokára rá, 1986. október 5-én meghalt. Kívánsága szerint az újpesti templom kriptájában temették el rendtársai és nagyszámú ismerősei és barátai jelenlétében.- Homonnay Sándor Miklós atya börtönben és bányában töltött rabsága után szintén 1956-ban szabadul, és visszamegy testvéreihez Gyöngyösre, ahol szőleje művelésével és zug-hitoktatással foglalkozik. Vidéki plébániákon szabadság alatt kisegít, lejár Pálosszentkútra a búcsúkra, és mindenütt hasznosítja magát. Márianosztrán is hosszabb ideig kisegít, majd az újjászületéskor (1989-ben) a rendi vezetőség Márianosztrára helyezi mint lelkipásztort.- Fr. Túri János Didák az 1956-os szabadulás után az atyákkal együtt USA- ba távozott. Doylestownban többféle beosztásban működött, átesett egy agytumor-eltávolítási operáción, ennek ellenére továbbra is hasznosítja magát az egyház számára.- Fr. Könyves Lajos a börtönben a legszebb példát adta az együttérzésnek, mindenkivel jót tett, és megosztotta csekélyke kenyerét is a másik társával, mindenki szerette őt. Szabadulása után az újpesti plébánián volt szakács, majd Nógrádra került ugyanilyen beosztásba. Innen nyugdíjazták, és bekerült a pannonhalmi szociális otthonba, ahol - mint beteg, lebénult is - nagyon gondos ápolásban részesült. 1985. február 17-én halt meg, a falusi szerzetesi parcellában nyugszik. 34 Bolyós, 2004.129-130. p.
