Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

80

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

Meg kell jegyezni: nem kívánok most azzal foglalkozni, valójában az egyes vallási közösségek mit hirdettek, és konkrétan milyen tevékenységet folytattak. Az viszont fontos, hogy a legvadabb szektakampány idején egyetlen egyszer sem hangzott el Magyarországon olyan tény, amely az előbbieknek megfelelt volna, egyik vallási közösség ellen sem indított senki semmilyen jogi vagy büntető eljárást, egyetlen olyan esetről sincs tudomásunk, amely megfelelt volna a megfogalmazott vádaknak (Vagyis még csak olyan elszigetelt esetről sem beszélhetünk, amelyet aztán általánosításra lehetett felhasználni.). A szektavádak valójában csupán egy hisztérikus kampány részét képezték. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Segítő Barát Munkaközösség saját bevallása szerint is az Egyesült Államokból indult ún. Anti Cult Movement magyarországi adaptációjának szerepét kívánta ellátni, azonban ellentétben a külföldi (amerikai mellett német) párhuzamokkal, Németh Géza a szektaellenes felvilágosítás mellett a vallásszabadságról szóló törvény szigorítását tartotta fő célkitűzésüknek, a „szekták” betiltását és megbüntetését pedig a hatóságoktól (rendőrségtől) várták, vagyis nem csupán a társadalom felvilágosítását kívánták elérni (Szorgalmazták például külön hatóság felállítását, amely panaszirodaként és cenzúrahivatalként egyaránt működött volna, foglalkozott volna a „szekták” áldozataival stb.). Továbbá a magyarországi szektaellenes hisztéria egészen más közegben fogalmazódott meg, mint például Amerikában vagy Németországban.

A szenvedélyes magyarországi szektaviták hátterében összefoglalóan az alábbi tényezőket emelhetjük ki:

1. A rendkívül liberális egyházügyi törvény valóban nagyon alacsony számban határozta meg az egyházalapítás kritériumát, a vallási közösségek számának gyors gyarapodása szembetűnő volt.

2. A szektavitát kiélezte a kormány és az ellenzék rendkívül feszült, ellenséges viszonya. (Érdekességként megemlítem, hogy az ügy külön pikantériájának számított, hogy Németh Géza fia, Németh Zsolt egy akkor liberális párt, a FIDESZ parlamenti képviselője volt.)

3. Ebben az időszakban a legnagyobb kormánypárton belül is éles feszültség (majd pártszakadás) következett be, a Csurka István vezette szélsőjobboldal, illetve a mérsékeltnek számító Antall József kormányfő között (A radikálisok egyre inkább befolyásuk alá akarták vonni a vezető kormánypártot.).

4. A magyar társadalom számára még 2-3 évvel a rendszerváltás után is az újdonság erejével hatott a szabadságjogok megélése, vagyis például a vallásszabadság kifejezése ugyanúgy, mint a szabad sajtóviszonyoké (Gondoljunk csak arra, hogy a magyar tévénézők számára még 1993-ban is különleges, nehezen feldolgozható élményt jelentett, hogy a CNN-en élő egyenes adásban nézhette például a wacoi drámát.).

eseményekről egykorúan: Mezei Andrea: Szekta és egyház a rendszerváltás után. In: Társadalmi Szemle, 1994.3. sz. 44-53. p.