Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Sas Péter: Hetven éve hunyt el Gyárfás Elemér (1884—1945), az Erdélyi Római Katolikus Státus világi elnöke

Hetven éve hunyt el Gyárfás Elemér 99 3-36 Az egyházmegye területén a múlt évben a háború forgószele sepert végig, érté­keket és emberi életeket sodorva magával. Anyagi veszteségeink súlyosak. Több helyen sok évtized szorgalmának és nemzedékek áldozatkészségének a munká­ja ment veszendó'be. De ezeket nem siratjuk. Küzdelmes sorsú nép fiai vagyunk és hitvalló nemzedékek hosszú sora járt előttünk. Az építés és újrakezdés pa­rancsa, a templom és az iskola védelme szent és kötelező örökség számunkra. S az elődök példájából merítjük a hitet, hogy ha Isten a békével és az építőmun­kára alkalmas idővel megajándékoz, a veszteségeket pótolni fogjuk, s ahol elöl­ről kell kezdeni, elölről kezdjük. Fájdalommal siratjuk azonban az elveszített emberi életeket Még azt sem tudtuk számbavenni pontosan, hogy a különböző egyházi és világi testületek tagjai közül a halál angyala kiket ragadott ki. Még kevésbé tudjuk, mekkora a háborús áldozatok száma a híveink között, hány drága életet oltottak ki a gyil­kos fegyverek, hányat a híveinkre rátörő emberi bosszúállás, és hányán pusz­tulhattak el a szenvedések, betegségek, nélkülözések, fáradság következtében. Megilletődéssel és kegyelettel állunk meg e néma sereg előtt. Korán és erősza­kosan elszakított testvéreink lelki üdvéért imádkozva, az árvaságra jutottak nagy csapatát Isten gondviselő oltalmába ajánljuk. Az Egyházmegyei Tanács a háború áldozatai között gyászolja világi elnö­két, dr. Gyárfás Elemér urat. A körülmények, melyek között a földi életből és körünkből távozott, még fokozzák az elveszítése fölött érzett fájdalmat. 1945. október hó 4-én hunyt el Bukarestiben, mint ezt a késői híradásból megtudtuk. Földi maradványait családjának itthon lévő tagjai s néhány ismerős kísérte utolsó útján. Erdély szülötte volt s Erdély földjén kívül, mintegy száműzetésben kellett meghalnia. Jellegzetes alakja és sokoldalú működése Erdély utolsó negyedszá­zadának történetétől nem választható el, s megfáradt, pihenésre vágyó teste fölé idegen hant borul. Még szorosabb kapcsolatok, még több munka, felelős­ségteljes szerep és egy erős hit fűzte őt egyházmegyénkhez, annak közönségé­hez, egyházi és világi testületéihez, s még az sem adatott meg, hogy koporsója fölött a búcsúimádságot elmondhassuk. Katolikus közéleti szereplése egybeesik az egyházmegye küzdelmes élet­szakaszával. Megnyilatkozásai és kiváló képességei korán felhívják a katolikus közönség figyelmét személyére, a Közgyűlés sorozatosan beválasztja az Igazga­tótanácsba, később, amikor a Státus, illetve Egyházmegyei Tanács az ismeretes támadások miatt a legnehezebb helyzetbe kerül, a Közgyűlés az egyházmegye közönségének egyhangú helyeslése mellett reá ruházza a világi elnök felelős tisztségét. Az Isten kivételes képességekkel és páratlan munkabírással áldotta meg. S ő kivételes képességeit és nagy munkabírását szívesen ajánlotta fel a katolikus érdekek szolgálatába. Akár iskoláink ügyét kellett megvédeni vagy előmozdíta­ni, akár a katolikus társadalmi szervezkedést körülbástyázni vagy új feladatok­ra átállítani, mindenütt ott volt, mindenütt munkát vállalt, akadályokat hárított el, s nem egy esetben ő mutatta meg a járható és eredményre vezető utat. Az egyházközségek helyzete, a szerzetesrendek kérdései, vagy a katolikus népszö­vetség működése épp úgy érdekelte, mint a saját, személyes ügye. Márton Áron püspök beszéde a gyulafehérvári (erdélyi) római katolikus Egyházmegyei Tanács közgyűlésén. (Kolozsvár, 1945. december 13.) Részlet. Ld.: Sas, 2014.169-170. p.

Next

/
Thumbnails
Contents