Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Sas Péter: Hetven éve hunyt el Gyárfás Elemér (1884—1945), az Erdélyi Római Katolikus Státus világi elnöke
96 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) 1858-ban megnyílt Belluban temették el, ahol a román kultúra számos nagyja - köztük Mihai Eminescu és Ion Luca Caragiale - nyugszik. Gyász- jelentése arról tanúskodik, hogy az esetleges politikai jellegű demonstráció elkerülése érdekében nem nyilvánosan, csupán szűk családi körben búcsúztathatták el, temetéséről csak utólag adhattak ki értesítést. Búcsúztatásán püspöke, egyházmegyéje, Egyházmegyei Tanácsa sem képviseltethette magát, szülőföldjén, Erdélyen kívül nyugszik - Márton Áron (1896-1980) erdélyi püspök megfogalmazásában - „teste fölé idegen hant borul”.32 A gyulafehérvári latin szertartású római katolikus Egyházmegyei Tanács világi elnöki tisztében György Lajos egyetemi tanár, igazgatótanácsos követte, akit 1945-ben a közgyűlés hat év időszakra választott meg.33 Alapszövegében önmaga által megfogalmazott és felesége által kiadott gyászjelentése: „Gyárfás Elemérné Straetz Hedvig, a maga és gyermekei, Gyárfás Ágnes, István, Tamás, az elhunyt nővére, Gyárfás Erzsébet, menye, Gyárfás Istvánná, az összes közeli rokonok és jóismerősök nevében mélyen megszomorodott szívvel tudatja, hogy szeretett férje GYÁRFÁS ELEMÉR az erdélyi róm. kát. egyházmegyei tanács 25 éve tagja és 12 éve világi elnöke, az erdélyi róm. kát. népszövetség alapítója és 25 éve alelnöke, a szőkefalvi egyházközség főgondnoka Bucure§ti-ben 1945. október 4-én a betegek szentségének felvétele után visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése a Bucure§ti-i Cimitiru Bellu kápolnájában 1945. október 6-án délelőtt 11-kor mondott szentmise után volt. Have, anima pia! Suscipiat te Christus, qui vocavit te! Tárnáveni-Dicsőszentmárton, 1945. október 8.” Munkássága értékelésében hagyatkozzunk az őt közelről jól ismerő kolozsvári plébánosára, majd erdélyi püspökére, Márton Áronra. „Erdély szülötte volt s Erdély földjén kívül, mintegy száműzetésben kellett meghalnia. Jellegzetes alakja és sokoldalú működése Erdély utolsó negyedszázadának történetétől nem választható el, s megfáradt, pihenésre vágyó teste fölé idegen hant borul. Még szorosabb kapcsolatok, még több munka, felelősségteljes szerep és egy erős hit fűzte őt egyházmegyénkhez, annak közönségéhez, egyházi és világi testületéihez, s még az sem adatott meg, hogy koporsója fölött a búcsúimádságot elmondhassuk. Az Isten kivételes képességekkel és páratlan munkabírással áldotta meg. S ő kivételes képességeit és nagy munkabírását szívesen ajánlotta fel a katolikus érdekek szolgálatába. Akár iskoláink ügyét kellett megvédeni vagy előmozdítani, akár a katolikus társadalmi szervezkedést körülbástyázni vagy új feladatokra átállítani, mindenütt ott volt, mindenütt munkát vállalt, akadályokat hárított el, s nem egy esetben ő mutatta meg a járható és eredményre vezető utat. Az egyházközségek helyzete, a szerzetesrendek kérdései, vagy a kato- 3 32 Márton Áron beszéde a gyulafehérvári (erdélyi) római katolikus Egyházmegyei Tanács közgyűlésén (Kolozsvár, 1945. december 13.) In: Sas Péter: Márton Áron erdélyi püspök élete és munkássága. Bp., 2014. (továbbiakban: Sas, 2014.) 169. p. 33 Jelentés 1946.5. p.
