Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Sas Péter: Hetven éve hunyt el Gyárfás Elemér (1884—1945), az Erdélyi Római Katolikus Státus világi elnöke
92 Egyháztörténeti Szemle XYI/4 (2015) zötti Konkordátum megszövegezésének.4 1929-ben az Erdélyi Katolikus Akadémia tagjai közé választotta, a társadalomtudományi és újságírói szakosztály elnöke, majd 1938 és 1940 között az abból létrehozott Pázmány Péter Társaság egyik alapítója és György Lajos (1890-1950) irodalomtörténész mellett másik alelnöke. 1932-ben az egyik alapítója és 1936-ig főmunkatársa a nagyváradi Erdélyi Lapoknak. A második bécsi döntés után, 1940. november 4-től az 1944-es román kiugrásig a Dél-Erdélyben működő Románia Magyar Népközösség elnöke. Kevéssé ismert, hogy a Maros megyei Szőkefalvi Római Katolikus Egyházközség főgondnoka volt. A dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnökeként szakirányú publikációival is nevet szerzett magának.5 Nemcsak magánemberként, politikusként is jól kamatoztatta magas szintű román nyelvtudását. Az 1920-as történelmi változás előtt megfogalmazott írásaiban a reálpolitika mondatta vele, hogy „a magyar ifjúnak tanulmányozni kellene a román nép nyelvét, történelmét, egyházi életét, társadalmi viszonyait”.6 * Mindezek hathatósan elősegíthetnék a magyarok és románok közötti válaszfalak lebontását. Első jelentős publicisztikai gyűjteménye az Erdélyi problémák címen megjelent kötete, melynek Elöljáróba c. részében kihangsúlyozta, hogy „az erdélyi magyarságnak az az Istentől rendelt, világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar népfaj között. (...] Ez az egyetlen nagy cél, melyet az erdélyi magyarság ma maga elébe kitűzhet, s amelyért valóban érdemes küzdenie”.7 Ennek előzményeként a monarchia korabeli nemzetiségeivel való kívánatos kapcsolat kialakításának egyik fontos alapjaként már 1904-ben így fogalmazott: „minden magyar diáknak meg kellene tanulnia egy nemzetiségi nyelvet.”8 Az ellenségeskedés megszűnését a románság lelkületének, szokásának és vallásának jobb megismerésében látta, mely elengedhetetlen egy reális kép kialakításához. Mindezek ismeretében magától értetődő főispáni székfoglalójának ígérvénye: „Gondosan fogom ápolni a vármegye békéjét, a felekezetek, nemzetiségek, társadalmi osztályok harmóniáját.”9 Publicisztikai gyűjteményének Elöljáróba része és befejező írása, Az igazság lelke ugyanazzal a gondolattal kezdődik és végződik. „Ha az erdélyi magyarság meg tudja látni és be tudja tölteni ezt a történelmi hivatását, ha meg tudja értetni Budapesten, hogy a románság ellen elhangzott minden harag sugallta szó végeredményében az erdélyi magyarság testét, annak intézményeit, birtokállományát vagy kultúráját sebzi meg, és meg tudja Ld. Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között. In: Egyháztörténeti Szemle, 2003.1. sz. 80-89. PLd. gazdasági-pénzügyi témájú írásait: Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek. Lugos, 1924.; A leu árfolyama és a pénzügyi válság. A Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamarában a mintavásár alkalmából 1924. szeptember 3-án tartott előadás. Cluj-Kolozsvár, 1924.; A mezőgazdasági adósságok szanálása s a kapcsolatos pénzügyi törvények. Beszédei a Szenátus 1932. április 5-iki, 11-iki, 15-iki, 18-iki és 19-iki ülésein. Lugos, 1932. Gyárfás, 1923.18. p. Gyárfás, 1923.5. p. Nemzetiségi diákpolitika. In: GYÁRFÁS, 1923.31. p. Gyárfás, 1923.135. p.
